Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1859

zende Periode der italienischen Mathematiker des Mittelalters. — Das XV. Jahrhundert gehört zu den seltenen Zeitepochen, in denen alle Geistesbestrebungen einen bestimmten und gemeinsamen Character andeuten, die unabänderliche Bewegung nach einem vorgesteckten Ziele offenbaren, sie geben dem Zeitalter des Coluinbus Grösse und dauernden Glanz. — Diese Aera des Columbus wurde vorbereitet: durch eine kleine Zahl kühner Männer, welche früher auftraten und zum Erforschen einzelner Naturerscheinungen anregten; durch den Einfluss, welchen auf die tiefsten Quellen des geistigen Lebens ausübte die in Italien erneuerte Bekanntschaft mit den Werken der griechischen Literatur, und die Erfindung einer Kunst, die dem Gedanken Flügel und lange Dauer verlieh; durch die erweiterte kenntniss des östlichen Asiens, welche Mönchsgesandschaften an die Mongolenfürsten und reisende Kaufleute verbreiteten.“ — És ez mind a reformatio előtt, a bár doi at lan középkor folytában történt! —

A középkorban „a költészet, mond Hunfalvy az Athenaeum 1840. jul 5. 2. számában, már virágzott, s oly gyümölcsöket termett, melyeket érett korunk nagy élvezéssel Ízlel, s bár- mint iparkodjék, termeszteni alig bir.“ — S valóban a lángelmék hosszá sorát találjuk az egyházi költészet mezején egyházunk szolgálatában. Nem könnyelmű dalnokok , hanem legmélyebb kedélyű szentek, magas főpapok, jeles tudósok hozzák vetekedve az oltár zsámolyához hódolatuk gyöngéd adóját. A szivrázó ,Dies irae‘-t Celano Tamás ferenci-szerzetes müvének tartják. A fájdalomteljes ,Stabat mater' nagy szerzőjének Mabillon III. Incét, a prot. Merz pedig Jacobus de Bencdictis-t nevezi. A mély alázatot lehelő ,Adoro te devote latens Deitas' szerzője aquinói sz. Tamás. A nagyszerű és fölséges ,Te Deum', ,Aeterne reram Conditor', ,Splen- dor paternae glóriáé' stb. sz. Ambrus szerzeményei. A vallási költészet remekeivel mindig karöltve járt egyházunkban a hangszerző lángelmék ápolása. Minő sükerrel? az egyházi zene története bizonyítja. Oly öszhangzatok ébredének föl e téren, minők a kér. szellem befolyása nélkül örökké szenderegtek volna. Nagy Gergely pápánk és sz. Ambrus érdemei ismeretesek. Midőn egykor a nagy Mozartnak valamelyik hangmüve fölött rendkiviil sok szépet mondottak, azt válaszold: akkor volnék igazán méltó e dicséretre, ha a ,Praefatió‘-t én szereztem volna. Az ,Exultet jam angelica turba coelorum' — nagy szombaton — núiértők Ítélete szerént a legszebb zenei szavalás, melyet emberi fül e földön élvezhet. Hangjegyeink mai rendszerének föltalálója is— 1022—egy benedeki szerzetes — arezzói Guido.

Ezekkel párhuzamban állanak az építészet műremekei, azon óriási domok, melyekre bámulat és tiszteletteljes csodálat nélkül föl nem pillanthatunk, s melyeknek előállítása épen oly meghatott és magasra emelkedett szellemet árul el, mint igen kiképzett müértelmet s a kivitel tekintetéből a legkülönfélébb erőmütani ismereteket tételezi föl; pedig ezen építészet virágzó kora is a XIII és XIV. századba esik. E korban jeleskedtek Italiában a hires festé- szelc: Leonardo da Vinci, Michel Angelo, Buonarotti, Corregio, Tiziano, Rafael, a festészek fejedelme; s a németek között Dürer Albrecht.

Említsem-e a magasröptű olasz költőket, kiket, mint Kölcsey mondja: „minden ismer, csak említenem kell, azon olasz poétákat s művészeket, kik a pápáknál s a ferrarai és florenei udvaroknál oltalmat, segédet s hospitálitást találtak, és a kik elébb adtak a népnek ismeretes nyelven készült m un k á k a t, mi n t a német reformátorok, és minő munkákat! Dante és Petrarca, Ariost és Tasso egy o'.y hajnalnak vezetői voltakt mely nem sötétséget hagyott nappalán remélem. Mit nem tett a deák és görög literaturaért

— 15 —