Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1859

- 16 —

Petrarca és mások? mit nem tett maga X. Leo? Olaszország sokáig egész Európának iskolája volt, s azon nagyokat, kik ezen iskolából kikerültének, csak azért nem mon* dóm elő, mert mindenek előtt ismeretesek.“ így beszél a prot. Kölcsey. De nem csak X. Leo, hanem előtte és utána hosszú sora van a pápáknak, kik a tudományok- és művészeteknek legnagyobb pártfogói voltak. Vegye kezébe bárki a történet könyveit, nézze át mindazt, mit az egyházi fejedelmek a tudományok és művészetek előmozdítására tettek: bizonyára nem jut többé eszébe azt állítani, hogy a pápák ügyekeztek a világosságot és folvilágosodást elnyomni. Rövidség okáért csak 5-dik Miklóst említem, ki 500. aranyat adott sz. Máté evangéliumának egy héber kéziratáért, s egész Skandináviáig mindenütt folkeresteté az irodalom kincseit; 21-ik János költségén pedig több ezer ifjú nyert oktatást. X. Leo Tacitusnak egy kéziratáért 500. aranyat adott! —

Europa művelődése hatalmasan előmozdíttaték, midőn a görög császár palotájára a félhold tűzetett föl 1453. A megfutamodott görögök Olaszországban kerestek és találtak menedéket, kik ottan őseik nyelvét tanították s remekíróikat újra megismertették. A görög irodalom ismerete csakhamar áthatott az angolok- és franciákhoz, de méginkább a németekhez ; azért mondák magok a görögök, hogy ,Reuchlinnal a száműzött Görögország a havasokon keresztülment1. — Már azon lelkesült fogadtatás, melylyel a classikai tanulmányok a XV. században találkoztak, a legkézzelfoghatóbb bizonyítéka e kor szellemi képzettségének. Barbár csordák nem örvendenek Plato olvasásának, és sem Thuküdides erejét, sem Herodot bájait nem képesek méltányolni; mert az ily éldelet idegen előttök. — Azonban a classikus irók ismerete nem a XV. századdal kezdődik. Már Eginhard remek latin nyelven rajzold nagy Károly életét. Heloise latin irálya nem válnék szégyenére bármely philolognak. Dante korát megelőző olasz papok Aristoteles és Demosthenes műveit fordítgaták. Humboldt is azt írja, hogy Petrarca és Boccacio előtt két századdal Salisbury János, meg a platonizáló Abälard Róma és Göröghon Íróinak ismeretét sürgették. Spanyol- és Olaszországban különös virágzásnak indult a tudományok ezen ága, elanynyira, hogy hölgyek is készek és képesek valának a főiskolákban a szónoklat- és classikus irodalomról, melynek számára minden egyetemnél külön tanszék emeltetett, nyilván értekezni. Pirklieimer Charitas, nürnbergi clarissa szűz, kora legelső tudósaival remek latin leveleket váltott. Landsbergi Herrad, egy más német szerzetes nő, st. Otti- lia zárdájában a Rajna mellett tudománytárt szerkesztett. A XVI. század előtt már ragyogó fényben állott humanisták száma légió.

A philosophiát a középkorban tüzetesen fölkarolák, melynek értelmi becséről oly nagy féi’fiak, mint Anselm, aquinói Tamás, Duns, Occam s mások nevei kezeskednek. Ok bírták és békében élvezék a legszebb igazságokat s legnagyobb szellemi javakat; míg a mai bölcselők egy része Sisyphus módjára hasztalanul erőlködve keresi a valót. Leo, a prot. történetiró mondja, hogy a középkori speculatiohoz képest az újabb philosophia csak üres szal- macséplés. Ritter is, a bölcselet történetéről irt jeles művében, kész őszintén megvallani, hogy a XIII. század folytán, a scholastica legszebben virágzó korában, Aristoteles eszméit jobban értették s fogák föl, mint most.

A tudományok terjesztéséhez járultak a középkorban az érdekes és nagyszerű fölfedezések és találmányok egész seregei, minők p. a delejtü, lőpor, papirmalmok, sajtó stb. és pedig jórészt barátok útján. Helyesen mondja Herder, hogy korunk, tekintve a tudományo-