Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1858

— 4

nem bámul különböző szokásaikon, öltözeteiken, nyelvök változó járásain. Örömmel hallgatja mások oktatását, örömmel emlegeti saját tapasztalatait; gyönyörködik bennök, mint bátor harczos kiállott bajainak előszámlálásában.

A miket ezelőtt csak a magános falak közt hallott, vagy könyvekben olvasott, már szemeivel látja. Látja a helyeket, hol a nevezetes dolgok történtek dicső eldődei által. Örvend az olyan tájon, hol kedvezve szolgált nekik a szerencse, s növekedett a haza dicsősége. Eszébe jutnak ama halhatatlan hiríi férfiak, kik egyházi, polgári s hadi szolgálataikban szentül s példásan feleltek meg kötelességeiknek. Feldobog tiszta keble, hőn és magasan Szent-Imre téréin s Vajda- Ilunyad lovagvárának gránitfalain. A képzelet szárnyain messze elandalog lelke ősrégi századok nagyszerű eseményei felett, midőn a csodaszép Hátszeg-völgyben Sarmizegethusa porladozó maradványain, romhalmazán járdái. A hatalmas romai légiók s a tömör dák lmdoszlopok sötét alakjai nyomulnak képzelme elé. A szomorú csatamezőket látván, búsan elkomorodik szive, kezdi érezni a nyert sebeknek tartós fájdalmát; keseregve nézi a hazájokért liősileg elhullott dicsőknek körötte lebegő szellemeiket. Boszankodik a történt hibákon; és — ha rajta állana, — tüstént megorvosolná azokat, az agyarkodó szerencse boszujái’a. Itt és most érzi igazán, mennyire „szép, nagy ősök emlékére visszatekinthetni: de megelőzni eldődeit nagy tettekkel, mennyivel szebb és dicsőbb hivatás.“

Látia, hol s miképen iparkodik a nemzeti szorgalom, mennyi kéz s ész dolgozik mellette; mily czélszerű találmányokkal akarja az időt, fáradságot s költséget pótolni. Szemébe tűnvén, mely sok véres veritékbe kerül a pénznek szerzése, megdöbben; kezdi okosan becsülni, s erősen felfogadja, hogy a józan takarékosságot mindig szem előtt tartja; főleg, ha jól megfontolja, hogy keserves szükséget látnak sok ezer mások, és talán épen olyanok, vagy szinte azok, kiknek jámborsága és szorgalma eszközli, hogy ő könnyebben jut a költséghez, s azért nem is érzi, mi az Ínség. Kőszivének kellene lenni, ha meg nem indulna a szegénység sorsán, s véteknek nem tartaná az irgalmatlan zaklatást.

Látja az országos folyamokat, melyek a honnak áldáscsatornái. Veszi észre, mely nagy hasznot hajtanak ezek a parti városoknak s közel eső vidékeknek, hátukon hordván a terhelt hajókat, vagy sokkerekű malmokat hajtván : mig másutt napestig kering a szárazmalmokba állított nyomorú barom, vagy páraszakadva vonja a túlterhelt szekeret. De ellenben azt is veheti észre, mely tetemes károkat okozhatnak a kicsapó vizek, ha a partok s gátokra nincs gondviselő szem. Elöntik tenger módjára az egész térséget, mihelyt tartósabb záporok ömlenek, vagy olvadni kezd a mélyebb téli hó.

Meghordozza tekintetét itt a termékeny, ott a regényes tájakon. Elandalog a rengetegek alján elterülő virányon; elméláz a csergetegek idylli moraján. Az összehasonlító növénytan segédletével a ritkább növényfajokat a közönségesektől elkülönítvén, választ belőlük gyűjteménye számára egypár ép példányt. Sőt az ásványköveket s a vidék felszinének minőségét sem hagyja figyelem nélkül; mindezeket azonban úgy intézi, hogy se hosszabbra tervezett útja tetemes rövidülést ne szenvedjen, se útitársait az érdektelenségig pepecselő apró kutatásaival ne untassa, tovább haladásukban ok nélkül ne akadályozza. De azért le nem mond a természetnek ezerféle tárgyban jelentkező nyilványulásairól; hanem figyelmét kiterjeszti mindenre, mi ez öszhangzó egészet alkotja. A hegyoldalak rengetegeit, élő lényeivel; a setét barlangok rejtekeit, a patakok forrásait, a folyók menetét s feltűnő sajátságaikat egyaránt észlelése tárgyainak tekinti. A folytonos vizsgálódás ilyetén lánczolatán eljut lelke a természet működésének titkaihoz, s a teremt-