Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1858

ÉRTEKEZŐ RÉSZ.

REGÉNYES TÁJKÉPEK AL-CSIKMN.

(Tanulmányi jegyzetek székelyföldi átázásomból.)

VASS JÓZSEF,

kegyes szerzetbcli áldor, közoktató s lyceumi könyvtárnoktók

Ah minő táj ez ! Ha erdélyi megy itt, szive dagad, s fölkiált: mit"

bámultok ti pusztatér lakosi , hogy úgy szeretem e drága hont!---H

. Jósika Jliklós.

Egy kis előszó, tájékozásulAlig van valami, mi a zárt élet emberére, a csendes magányban szellemi tehetségeinek kifejtésén működő egyedre, közel egy évet folytonos elíoglaltatás közt sikerrel töltő tanuló-seregre • üdítőbb erővel s jótékonyabb hatással lehetne, egy alaposan tervezett s czélirányosan végrehajtott átázásnál a hazában. Felszámithatlanok ennek hasznai test és lélekre nézve egyaránt.

Ugyanis , az átázó ifjúnak megedződik teste, midőn a piruló hajnallal fölkel, s a legtisztább levegőt szívja. Napközt majd a kocsiból nézi a szép természetet s ezerféle kincseit; majd leszáll, gyalogol, fölmegyen a messzelátó hegyekre: így izmosodnak inai, jól emészt a gyomor, megjön az étvágy, az eleven szinnel a vidám kedv, s ébred az unalmat nem ismerő szív. Hozzá szokik a tűréshez; nem törődik a kevés ideig tartó éhség és szomjúsággal; nem válogat az étel s italban; nem érez mindenha egészségváltozást, a mi rendszerint meg szokott jelenni a szülői háznak gazdag asztalán. Megszokja a légváltozást; teste az időviszontagságoknak neki ke- ményedik. Kedve telik az ári, tudós, szorgalmas emberek társaságában ; nem fut az idegenektől:

1