Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1858
- 15 lovainkat, melyek a sáros horhoson bámulatos ügyességgel lejtettek a mélységbe. Mi mindnyájan, nem a legkényelmesebben, gyalogoltunk; mert mindazon vízmennyiség, mely a Sósmező keleti oldalán felbuzog, e völgybe szivárog le, s egyesülve a völgy mindkét oldalának különböző pontjain felfakadó erekkel, egy soha fel nem szikkadó sárfészekké teszi e különben kies hegykeblet. — A völgy fenekén megállottunk, s nyeregbe vetvén magunkat, fendobogó kebellel haladtunk a bérezés Erdélynek ezen legmagasban fekvő vára alatt (3400. bécsi lábra a tenger színe felett). A meredek hegy kúpidomú alkata, mely bátran rohan elé délnek a sötét Mikó erdeje darla-hegylánczolatából, eléggé sejteti, hogy a háborgó természet őskorában ez is tüzözönt szórt az égboltozat felé. A várba-jutás gyalog, lankasztólag terhes; lovon is kényelmetlen, s az unalomig húzamos. A hegy nyugati oldalán tekerődzik fel az aljból az ösvény. Minél magasbra emelkedünk, annál festőibbé válik a gyönyörű táj; mig végre a romlatag falakról tekintve körül, egyikét adja Erdély legregényesb s elragadóbb tájképeinek. Kétfelől őserdővel borított darla- hegyláncz; éjszakra, a Büdöstől idáig benyúló Mikó erdeje, melyben—e vidék népének állítása szerint, —öt régi vár omladványai felismerhetők, de közőlük leglátogatottabb a Bálványos vár; délnek messzire kiterjedt viruló lapály; itt édes, a nyugati oldalban íiditő, kristály- tiszta vasas borvíz-források. Ezen utóbbiakra vonatkozólag megjegyzem, hogy a mint a bérczol- dalon halad!unk, kettőnél állottunk meg, melyek egymástól alig vannak lőtávolra. Színére mindkettő tiszta, mint havasi forrás, továbbá jéghideg s kellemesen csipő izű. Gazdag ere mindkettőnek kiapadhatlan; s mindezen kitűnő tulajdonaik mellett még csak bödönbe sincsenek foglalva ; ott lobog mindenik a gyönyörű bérczoldal gyér bokrai közt, magára hagyatva, természeti állapotban épen úgy, mint első megjelenésöknek hajnalán. Ha visszafordulunk a romoktól, kitérünk még mindkettőhez. Most égető szomjunkat, mert heves nyári nap volt, mindkét helyt jótékony cseppekkel eloltva, s tőlük egészen megújulva, hatoltunk fel a magasba. Egy órai fárasztó lovaglás után egy pagonyba merültünk, mely sűrűén fedi az éjszaknyugati oldalt s hegyhátat; majd ebből a béreznyereg tisztására jutva, egy perez alatt a romok pázsitos oldalán lenyergeltünk. Fáradt kis lovaink a gyepen magokat kegyetlenül megforgatva s ráadásul jól megrázva, kényelmesen kezdtek legelni; mi pedig a szürke várromok közt mélázva kalandoztunk. A két erdős bérez közepeit emelkedik a kúpalakú azon darla-hegyfok, melynek ormáról méltósággal tekintenek alá, a szédítő mélységbe, Bálványosvár ősz romjai. Körül az oldalon nyir és közben árnyas bükk tenyész, helylyel-közzel elárasztva falomladványnyal. A vándor se keleti, se déli oldalának neki ne vágjon; mert a majdnem függőleges sziklafalakon a tetőre verekedni nem lehetetlen ugyan, de erőt-kimeritő vállalat. Legczélirányosb a nyugati oldal lankás részén maradni, mert e felől három igen erős borvíz-forrás is szolgál nyugpontúl s éltető balzsaméi; ismét halkkal emelkedve éjszaknak tartani; majd a biztos úton a pagonyba jobbra kanyarulva, a hegyhátra kaptatni, s a béreznyergen délnek fordulva, a várba szöktetni. A romhalmaz kerülete mintegy kétszáz öl; a falak ölnyi vastagságúak, s az egészen, valamint a részleteken észlelhető építészeti modor ugyanaz, mely az ó-német várakon tapasztalható. Minden oda mutat, hogy a bejárás a vár éjszaki oldalán volt: most azonban egészen meg van telve omladékokkal, zápor mosta földrészekkel, s felette szép zöld gyepszőnyeg. A falak közt, melyeknek egy része még áll, meglehetős hosszú és széles folyosó vezet délszakra egy másik kapuhoz, melynok maradványai még láthatók, s ezen át a vár beljébe. Itt hajdan több épület állott, melyek ma romba dőlve hevernek; felettük bükk, nyir, bodzafa s kecskefííz eregetik ágaikat. Egy beomlott kútnak nyomai is tisztán láthatók. A várterület éjszakkeleti helyszínén, mely
