Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1858
14 gőzalakban a bérez déli oldalának barlangjából kiözönlenek, vagy vízzel megterhelten forrásokban törnek elé, a még létező tttzműködésre utalnak. Azon barlangban s a szomszéd hasadékok- ban a darlafalakon nagy bőségben találtatik föllengített kén. A sötét erdőmagányban, hová csak fárasztó ösvényeken juthatni, s melyet délnyugatra csak egy magaslat választ el a Büdös aljától, nagy zajjal forrtyognak fel a sötétszürke, kőolajat s könkénsavat tartalmazó források, melyeket ez okból a köznép forrtyogóknak nevez. Látásukra legott Kovászna jutott eszünkbe, melynek izzasztó gőzketreczei a Büdössel, Pokolsár nevű hatalmas lobogója (fürdője) pedig e vad helyek forrtyogóival kétségbevonhatlan édes-testvérek; valamint a két nevezetes helyiség- közti nagy tér is, földtani alapos okoknál fogva, egy és ugyanaz, tudniillik vulkáutermészetű. A verőlényes szirtoldalról éhesen lebocsátkozva, hirtelen a Sósmezőn termettünk, hol a választékos tartalmú tarisznyák vártak ízletes falatokkal. Jóízűen s víg beszélgetés közt étkezénk egy jelentékeny szénsav-tartalommal s üdítő hatással biró borvíz-forrás bödönének félkörében, időszakonként ez üde forrással vegyítve boritalunkat. Ettől mintegy kétszáz lépésnyi távolban van egy sós-forrás, melynek vize kellemetlen lágy Ízzel bir; de ha idővel kellőleg megtakarítva, jó karba hozva, s vegykémletileg elemezve leend, az ivándai s pilnai hason alkrészek- ből álló vizeket az erdélyi kereskedelmi piaczokról könnyen leszoríthatja. Különben a S ó s m e- zőnek keleti hajlatán egész özöne van az ásványforrásoknak, melyek a sáté és szittyó közt észrevétlenül buzognak fel: de az istenáldás mindezen öszvege őskori vad állapotában, eredeti minőségében. Nem mozog, nem eszmél itt még senki E gyógyvizek jó hírben állanak ugyan a köznépnél, s a szenvedők gyakran látogatják is : de a fürdőélet itt még a nomád kor jellegét viseli magán; mert a betegek kénytelenek a magok által készített putrikban vagy levélszínekben, minőket mi is többet láttunk, magokat elhelyezni s megvonni a mostoha időjárás ellen. Csak egyetlen nagyobb deszkabódé, vagy csekély kis huniba sem kínálkozik itt a kórosok tehetősb- jeinek. Pedig mennyi áldása az égnek csak ezen egyetlen helyén e szép hazának : és a lionli ? összefűzött karokkal várja az időt, s a vezért, ki nógassa: „czoli elő, az Isten áldjon meg!“ Ez ázsiai oldalunk. így volt, így kaptuk, igy adjuk át gyermekinknek s gyermekink magvának. Hazámfiái ! ha Bázna népe lakja az ecsetem alatti gazdag vidéket, ma Baden, Ischl, Karlsbad csak másodrendű nevezetességek, e bámulásra ragadó gyógymedenezék mellett. Lessük, várjuk, mint mesében az állat, „dum defluat amnis.u „Tejben uszunk, mézbe fülünk,“ — miként már a ne- délyes Vajda Péter megjegyzé. A fáktól nem látjuk az erdőt. Az isteni Gondviselés bőséges adományainak közepette nem látjuk, nem értjük, mily pazar volt irántunk a természet Ura; mily dúsgazdagok vagyunk. — De nem többet most, folytatása majd alább következik. Délutáni két órára hajlott már a nyári nap, s még hátravolt mai regényes kirándulásunknak lovagszellemű harmadik tárgya, az ősmagyar korból fenmaradt Bálványos vár sö- téílő romjainak meglátogatása. Nyergeltettlink, s most már tizen útra keltünk. De ezen napi utazásunk szakasza, tájkép-csoportozatom harmadik kiegészítő része, melyet,mint zárművet, itt mutatok be. ffl. BÁLVÁNYOSVÁR. Ezen, még büszke romjaiban is megható emlékét a magyar lovagkornak egy mély völgy választja el déli tanyánktól, a nevezetes Büdös hegytől, s az alatta elterülő, már annyiszor fölemlített Sósmezőtől. — Keleti irányban haladott útunk az érdekes régiséghez. Alig hagyók el a Sósmező keleti hajlatát, a meredek lejtő leszállttá nyergeinkből, Szabadon bocsátottuk
