Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1857

8 —

nem quaerebant, secum pestem late spargebant, in quo aeterna Dei providentia fűit sane ad- mirabilis; nam cum autumnus nullám in annum, qui sequebatur, sementem accepisset, colonis partim mortuis, partim inopia frumenti exulantibus, anni 1720. Április, postquam venena contagiosa exstinxisset, uberes de coelo etiam pluvias demisit, quarum beneficio tertii abhinc anni sementis, quae terrae tune credita, tamquam fido mandata granario, illaesa custodita mansit, re- ceptis jam pluviis, uberrimam statim in messem repullulans, regiones omnes ditavit ita, ut simul pestis, simul famis (quaenam atrocior? nescio,) memóriám aboleret omnem. Séd nullám no- stris monimentis gratiam fecit 1720. hic annus, solicitudinem injecit non templum (Honoris) erigendi, séd quasi naufragii reliquias, scripta colligendi et discipulos; quo tarnen rerum nostrarum infortunio, secuti patrium proverbium: „Az elveszett fejszének a nyele is j <5,“ aliqualem Templi illius, quod moliebamur, umbram hoc loco dare piacúit.“ Ezután következnek az említett „Templum Honoris“ czímű munkájának némelly töredékei latin versekben.

4. §. 1724-ben bevégzödvén a jezsuiták kolosvári temploma, azon alkalomra minő munkát készített és nyomatott Gyalogi, azt önmaga idézett kézirati müvében így adja elő': „Ad decimum Septembris diem, Sacratissimae Mariae nomine insignem, A. 17 2 4. a Marusio (Maros-Vásárhely) evocor ad concionem habendam in solemni növi templi inauguratione, quae omnium Transylvaniae ordinum frequentia, ac etiam militarium Praefectorum praesentia ma- gniíicentissime acta fűit. Apparaveram jam antea in liane celebri tatéin typis Cibiniensibus „Coronam XII. Stellarum.“ Verum praecurrens, nescio, per quem, fama fecit, ut alter is jam typis Claudiopoli in folio excusam repererim. Rudi symbolo non impar edidi carmen, successu meis votis majore, qui antea noveram Dáciáé genium et ingenia, quorum subtili- tas animadverti vei ex haeresibus potest, quibus addicti sunt, non voluptuosis, ventrique deditis, ut Saxonici; séd ab Oriente et Gallia tanto majore gentis periculo, quanto subtilioribus mutuatis. Unde etiam fit, ut ligatae orationis tropos, acumina admirentur, praedicentque passim: omnia ingeniosa ab Jesuitis proficisci. Tali de nostris hominibus opinione non id solum con- sequimur, liberos ut suos nobis instruendos undique tradant; séd etiam de me fateor ingenue et candide, Transylvanis , in quorum medio annos vi gi ntiqui nq ue versatus sum, in acceptis fero, quod et Concionator et Poéta sim, volens utroque rém Ca- tholicam brachio juvare, et talenti modicum ab infantia mihi a Deo traditum, totum in utilitatem eorum convertere, ut quae gratis accepimus, gratis demus. Quam rém usque adeo pectori meo inseripsi, ut ad culturam ac eruditionem patriae juventutis promovendam non modo non pigue- rit me ea, quae in unum hic volumen redegi, composuisse in eorum olim utilitatem et gratiam; séd etiam cum anno 1748. satis perspicerem in Humanitatis classe, 75. discipulis frequente, no- tabilem ex magistri, diutina aegritudine prostrati, absentia ruinam, eos docendi provinciám sus- cepi, et jam altero supra sexagesimum aetatis anno completo, trimestri toto, dietim quinque ho- ras docendo explevi, cum concionibus dominicali et quadragesimali simul junctis.“— Nyomtatott harmadik munkája.

5. §. 1725-ben Maros-Vásárhelyről átrendeltetett Székely-Udvarhelyre rendház-főnöknek (Superior); onnan pedig 1726-ban átvitetett Nagyszombatba, a hol két évig hitszónoki hivatalt folytatott (239. lap.); — 1728-ban pedig visszaküldetvén Kolosvárra az ottani jezsuiták kormányzására (Regens), midőn ugyanazon évben, fiúágon magva-szakadt Várhegyi gróf Keresztes Márton elhaláloznék, felette halotti beszédet mondott, mely akkor ki is nyomatott ily cím alatt:

„K eresztes Vitéz. Avagy a szent keresztnek világ-biró zászlója alá megtérő, és Krisztus bélyegét testén viselő, s azokban méltán dicsekedő néhai Méltóságos és Nagyságos Gróf