Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1857
9 — Várhegyi Keresztes Márton Urnák, Tekintetes Küküllő-vármegyének Főispánjának stb. Halotti Dicsérete. Melyet azon nagy kereszténységíí Méltóságos Urnák fenmaradandó emlékezetére, és sok jámborok tanulságára élő nyelvvel mondott, a Jézus-társaságának templomában Kolozs- váratt, azon Jézus-társaságából való P. Gyalogi János 1728. esztendőben, böjt-előhavának 19-d. napján. Kolozsváratt.“ 1728. 4r. Három ív. — Nyomtatott negyedik munkája. Ugyan 1728-ban, august. 12-dikén, Maros-Vásárhelyt, a hol Gyalogi János 1716.—1724. mint hittérítő működött vala, a jezsuiták (ma plébánia) templomának első alapköve földbe eresz- tetvén, meghivatott Gyalogi, hogy egyházi szónoklatával ezen ünnepélyt nevelné; a miről fent említett kéziratában így szól: „Missio, quae hoc currente cum seculo ortum et initium bábuit (t. i. Maros-Vásárhelyen) sane auspicata, et in hanc jam et animarum et aedificiorum amplitu- dinem, favente Deo, est provecta: quod unice desiderabatur ad ejus felicitatem, futuri templipri- marium lapidem posiüt anno 1728. 12-a August, Superiore P. Joanne Endes, Concionatore, Philosophiae Doctore, an oeconomo meliore ? nescias. Diversis jam ante vicibus quod illám missionem sexennio ipse coluerim, imo et de utriusque nostrum nomine delibera- vit, futuram ecclesiam Joannis Baptistáé dici: ad primi lapidis celebritatem panegyrico honoran- dam, me Claudiopoli evocavit, quando desumto ex Propheta textu: „Super lapidem u n u m septem oculi,“ ostendi cum Gregorio Naz. hunc lapidem jure vocari An a s ta si n. *). Ugyanazon 1728-d. évben Kolosvártt sajtó alá bocsátotta Gyalogi János akkori nagy-szebeni tábori orvosnak, Gorg vagyis Gorgius Bálintnak, epigrammáit. „Opus Epi- grammaticum (Gyalogi kéziratának sorai 26. lap.) Valentini Gorgii, Generalatus Medici, amici ac deinde Mecaenatis mei optimi, quem oculis nunquam vidi, sola poetices consvetudine, et alveo epistolarum mihi conjunctissimi, ...............iurtim ad me delatum, typis edidi Academ icis 1728.“ E munkához latin versekben Előszót is készített. — Ötödik kiadott munkája. 6. §. 1730-ban Gyalogi János újra elhagyá Erdélyt, átrendeltetvén Nagyszombatba, a hol 1735-ig papi hivatalát folytatta. Itt lepte meg őt 1730-ban azon gyászhir, hogy egykori kedves tanítványa Gyalakuti Lázár Antal (a ki 1698. junius 10-d. született, és 1727-ben édes atyjának akaratja ellen a jezsuiták szerzetébe lépett, s a kire a jezsuiták nagy reményeket építettek,) Bécsben, 1730. augustus 5-dikén elhalálozott. Ezen nagyreményű jezsuita-növendék tiszteletére s emlékezetére Gyalogi ugyanazon évben Nagyszombatban sajtó alá bocsátotta következendő című szónoklati munkáját: (299. lap.) „Laudatio fun eb r is Antonii Lázár, ex antiquissima et illustrissima Siculo- rum Transylvaniae Comitum Domo, Religioşi Societatis Jesu, qua genuinam ejus imaginem de- dit, et Acad. quondam condiscipulis obhdit, inscripsit P. Joannes Gyalogi, ex eadem Soc. Jesu. Tyrnaviae, Typis Academici s. 1730.“ 4r. Harmadfél ív. — Nyomtatott hatodik mu nkáj a. De Gyalogi János Gyalakuti Lázár Antalnak dicséretét s emlékezetét versekben is fentartani kívánván, ugyanazon évben készítette következő verses munkáját s közre is bocsátotta ily címmel: (317. lap.) „Dáciáé Spes et Deliciae, in Antonio e Toparchis Lazariis ostensae tenis, et in ipso aetatis flore praereptae, altero labente lustro e sepulchri pulvere resuscitatae. Tyrnaviae, 1730. 8r.“ **) — Nyomtatott hetedik munkája. **) Kinyomatott-e ezen beszéd, ligyelmes utántekintéssel sem juthattunk tudomására. **) G y a 1 o g i n a k ezen nyomtatványáról emlékezik Horányi is: „Memor. Hungaror.“ V. ö. felebb belőle az idézetet. 2
