Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1857

— 7

sz. Jakab-utoájában.“ — Visszatérvén később a jezsuiták Nagyszombatba, ott tanulását, mint papnövendék, folytatta, és 1712-ben Bossányi Farkas jezsuita-tanárnak hittudományi (the- ologiai) leckéit hallgatta; a kiről Gyalogi (44. lap.) ezeket Írja: „Concionem habuit Tyma- viae A. 1711. R. P. Wolfgangus Bossányi, meus sequenti anno Professor Theologiae, in quo unó viro tria Societas nostra habuit (verba erant nonagenarii senis et Episcopi Andreae Kürtös i,): bonum concionatorem, bonum Theologum, bonum oeconomum.“

1715- ben Erdélybe küldetett, s Kolosváratt a szónoklatot (rhetorica) tanította (295. lap).

1716- ban Maros-Vásárhely re tétetett át, a hol mint buzgó hittérítő (missionarius) működött 1724-ig (239. lap).

1718-ban Kolosvártt a jezsuiták (ma kegyes tanítórendiek) szentegyházának alapköve letétetvén, Gyalogi János is áthivatott Maros-Vásárhelyről; a miről lent idézett kézirati munkájában (79. lap.) így emlékszik: „Dum in Dacia Academici Societatis Jesu templi fundamenta aperiremus in festő Divi Gregorii Papae, cum Rectore, XII. Sacerdotibus, totidem Magnatum fi- liis, invocato Augustissimae Trinitatis nomine et auxilio, terram bidentibus et ligone fodientibus

in loco Sancti-Sanctorum, anno 1718. Ego, illato primo lapide, ab Episcopo Georgio Mártonfi solemniter benedicto, miile vota dedi carmine, quod sequitur.“ Ezen versezetnek címe ez: „Carmen augurale lapidi Dacico Primogenito, Fausto, Felicil“ (79. lap.) Utolsó sorai ezek: (82. lap.)

„Sím venia dignus! dum digna sacraria celsus Ornet apex, calamis indát et arma meis;

Ut, qui nuper eram jacto fundamine fossor,

Carpam Pegaseae postea laudis ebur.“

Ezen verses munkáját akkor Gyalogi sajtó alá is bocsátotta. „Suppar tune lapidari stylo Paraeneticon edideram typis, quasi missilia spargenda.“ (83. lap.) — Nyomtatott első műnk áj a.

3. §. 1719-ben sajtó alá adta következő című verses munkáját: „Iter ad templnm honoris per templnm virtutis.“ Claudiopoli. 1719. 12rét. (192. lap.)

Ezen munkájáról a következőket jegyezte meg Gyalogi említett kéziratában (116. lap):

„Hoc titulo librum edidi Baccalaureis anni 1719. inscriptum honori Pauli L. B. Haller, Nicolai L. B. Pejácsevics, Nicolai Macskási de Tinkova. In templum virtutis sex et decern colossos intulimus earurn virtutum, quibus ad honorem in Republica gra- dibus pervenitur.“ —Nyomtatott második munkája.

Ugyanakkor szándékozott Gyalogi egy más verses munkáját is „Templum Honoris“ cím alatt készíteni és közrebocsátani; de ezen munkája tollában maradt az akkoron Erdélyben uralkodott dögvész miatt. „Magisterio decreveram (G y a 1 o g i szavai 120. lap.) Templum Honoris aperire, cum ecoe! unde venerunt, in somnum evanuerunt tot bonae cogitationes, quibus tamquam vehiculis, in illám imaginariam Basilicam inferre volebam statuas gloriosorum facinorum aeternae memóriáé dedicatas. Séd annus 1719. nondum Julio exeunte, Academiae (Claudiopolitanae) valvas et urbis occlusit, contagionis malo jam visceribus recepto, nec tam cito consanando. Quae causa fűit, ut furiis percitus animus, illud contumeliae spiculum intor- queret in annum:

Annum Coelicolae fastis cradite Nonum!

Multa dedit regno vulnera, multa dabit.

Ad cumulum mali, invexit famem in provinciám, inaudila siccitate sterilitatem; nam toto eo anno in Tribus Siculorum Sedibus (Háromszéken) gutta de coelo delabi visa non est: quare segete nulla herbescente, messis inopia compulsae hominum turmae dum peregre pa-