Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1857
G7ÂL0GI JÁNOS, magyar jezsuita emlékezete. (Pályakép, egyházi jeleseink csarnokából.) A tudomány és lelki jóság jó magában, és annak is jó, a kiben meg- vagyon; de jobb, ha általunk másokra is árad. Faluili Ferenc. ALAPIMÉZETEK. I. Ha menten minden elfogultságtól, s közműveltségi szempontból kellő alapossággal vizsgáljuk nemzetünk közel ezer éves európai életének fejleményeit: meggyőződünk, liogy mindazt, mi értelmi kifejlésére hatott, mi ősi vad hajlamait szelíd erkölcsökké varázsolta, s mindkét utón nyert nemesbülésének erkölcsi értéket szerzett, — kizárólag az egyház ápoló szellemének köszönheti úgy, hogy a magyar nemzet vallási s erkölcsi újjászületésének korszakát sajátlag azon pillantattól kell számítani, midőn az egyház boldogító karjával őt a pogány sötétségből az üdvige örök világosságának fénykörébe emelé. — Az egyháznak ezen egyedül biztos, azért csal- hatlanúl üdvös irányban nyilvánult képző s boldogító erejét mélyen érezték legott első királyaink, s közülük egyik sem mulasztott el csak egyetlen kedvező alkalmat is, hogy azt magasztos rendeltetésében s célja megközelítésében hathatósan ne gyámolítsa. Örök betűkkel vannak az enyészet vagy feledékenység ellen biztosítva dicső emlékezetű királyainknak azon kegyelet-szülte nagyszerű jótéteményeik, melyekkel ők a magyar egyházat elárasztván, képesítették, hogy fenséges feladatát sikeresen megoldja. — Isten malasztjával, mely minden szent ügynél titokszerű- leg működik, hozzáfogott nagy munkájához. Oltárokat emelt az Urnák, szószékeket a mennyből küldött üdvige után sovárgó keresztény népnek; s hogy az elhintett mag bő gyümölcsöt hozzon, gondoskodott ügyes kezekről, hitbuzgó ápolókról; sőt figyelme annyira terjedt, hogy a zsenge ültetvény kellő biztosításának érdekében ápoldákat (kolostorokat) alapított szerte a hazában. Ezen utakon míívelte a népet, érzelmeit s vágyait égi útra vezérelte. így enyészett a hitetlenség, hullottak a fájultság bilincsei, a tévelygés rémképei messze riasztattak; megszelídült a vérszomjas ember, s a féke-vesztett akarat romboló szüleménye, a szabadosság, kellő határok közé simult; mindezek által a keresztény testvériség mély gyökereket vert s megszilárdult. II. De az egyház, a felette folyvást őrködő Szent-Lélektől nyert bölcseségénél fogva, szent célja eléréséhez nem tartá egyedüli eszköznek az egyházi szószéket. A felnőtteket képezni, az Ur szellemében oktatni, s az emberi rendeltetés valódi céljához idomítani, nem lehetetlen ugyan, de mesterre váró munka, terhes feladat. Midőn tehát egy részről az egyház ezeknek válás
