Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1857
4 — lás-erkölcsi neveltetéséről, kiválólag a szentegyházak szószékein gondoskodott: más részről magas figyelmét az anyaszentegyház serdülő tagjainak célirányos nevelése és nemesítésére is fordította, hogy ágy növekedjenek az Ur egyházában, miként szentekhez illik. Legott tehát kezdetben, szentegyházak s kolostorok mellett, tanodákról, s azok éltető szellemeiről, jó oktatókról is gondoskodott. Tanodákul eleinte a kolostorok s kanonokok lakai szolgáltak; oktatókul pedig egyházi, főleg szerzetes férfiak alkalmaztattak, azon szoros viszonynál fogva, mely első alakulása óta az egyház és keresztény szellemű köznevelés közt létezik. Századok hosszú során keresztül gyomlálták ezek az egyház igaz hivei köréből a sötétség fajzatai által becsempészett tévta- nokat, s csepegtették a gyenge szívekbe a vallás-erkölcsi örök elvek s magasztos keresztény eszmék üdvárasztó tanait. Buzgó fáradalmaik nem maradtak óhajtott siker nélkül, mely a nemzet rendületlen vallásosságában s keresztény erkölcsileg tiszta és feddhetlen életében nyilatkozott. III. Századok folytán vészterhes idők sötét borúja nehezült a magyar haza s vele a keresztény egyetemes egyházra, a hitújításnak nevezett időszak beálltával. Mély gyászt öltött oltár és minden igaz keresztény. A hazával együtt majd végkép elárvult a magyar ősegyház, s vele a honnak szépreményű ifjúsága. Pusztulásnak indultak a honnak majd minden vidékén a szentegyházak, melyekben a jámbor nép erőt s vigaszt nyert kesergő lelkének. Megnéptelenül- tek a tanintézetek, hol boldogabb jövő reményében százak hintették ezerek fogékony keblébe a vallás-erkölcsi életirányzatnak s közműveltségnek áldásozó magvait. A haza polgári s egyházi élete megzsibbadt; a honpolgárok örege, apraja bölcs vezér, biztos kalauz nélkül tétovázott. Közőlük ezeren estek téveszmék kelepcéjébe. IV. A hitélet s közerkölcsiség állapotának ily megrendítő szakaszában látjuk feltűnni láthatárunkon a Jézus-társaságának apostoli szellemű tagjait, kezükben az evangyéliom örökvilágosságú fáklyájával, s az életbölcseség csalhatlan könyvével, szívökben pedig a felebaráti szeretet hódító erejével. Megjelenésük új korszakot derített nemzetünk hitéletére s a hazai közoktatásra. A vallásosság megfonnyadt fája új életre zsendült szívok melegétől. A gyám nélküli ifjú nemzedék szépen fejledezett ápoló kezeik között. Évtizedek folytán egy, vallásosságában ren- díthetlen, hitélete s erkölcsi önviseletében példás nép állott elé, mely a mult gyásznak emlékezetét könnyen felejtethető. A magyar tanuló-ifjuságban pedig naponkint gyarapodott az ájtatos- ság, az önuralkodás és vágykormány a fiatal lelkekben, mérséklet az élvezetekben, szerénység a társalgásban, türelem és kitartás a foglalkodásban, szemérem a beszédben, szűziesség a gondolatokban. V. Ennyi és ily sokoldalú, üdvösen ható működés közepeit, tisztelettel eltelve ki ne gondolna a mult századok nagy munkáinak fáradhatlan embereire; ki ne ünnepelné emlékeze- töket V hisz ők voltak előmunkásai azon nehéz feladatnak, melynek annyi önfeláldozással hoztak mindent áldozatul, melyet annyi küzdelemmel kezeltek, s melynek tovább fejlesztésén oly kitartással működnek jelenkorunk jobb lelkei, hogy valahára diadalra legyen emelve az ügy, s elérve a nagy cél, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán, — bogy épüljön fel közöttünk Isten földi országa. VI. Ezen alapnézetek egyes szálait egy csomóba foglalva, bátrak vagyunk azon szerény véleményünket nyilvánítani, hogy bár ezerféle tárgy kinálkozott nekünk érdekes anyagul tudományos értekezésre: de lelkünk azon szent családhoz vonzódott leküzdhetlen hajlammal, melynek jól ismert buzgalmú tagjai, két század folytán, a magyar nemzet vallás-erkölcsi műveltsége- s hitéletének kifejtésére oly rendkívüli hatást gyakoroltak. E szent család az örök hírben álló Jézus-társasága, melynek kitűnő érdemei fenragyognak időn s enyészeten. Ennek egyik magyar tagját akarja jelen értekezésünk a feledékenységből kiragadni, s eloszlatni szerény ne
