Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1857

— 13 —

„Ubera prima bibis, jam nos in classica scribis,

Danubio vectum, phrygio velamine tectum,

Vitalem rorem, regni spectacula florem Austriades natum vix exhibet ante senatum,

Te viso turbao clara Pisonis in urbe,

Augustae totis sacrarunt pectora votis.

Vagitu fortes armasti, Parve! cobortes,

Sub labaro pardi sed non in vulnera tardi Secum dant famam, venantur acinace palmam.“

Nyomtatott tizenkettődik munkája.

11. §. Gyaloginak pécsi élete kevés vagy épen semmi nyugalmat sem nyújtott neki; miről kézirati munkájában (97. lap) így emlékezik : „Postea Tolnám, Baranyam concionando peragravi, pene ad Illyrici fines provincias.“

De csendesebb életnapokat ért Gyalogi 1747-ben, a mikor egyházi szónoknak vissza- rendeltetett Kolosvárra, hol 1751-ig nyugodtabb életének csendes óráit újra a költészetnek szentelhette. Ugyanis 1747. elején készített Szendrei Ferenc számára köszöntő verseket, melyek ily cím alatt jelentek meg nyomtatásban Kolosváratt: (185. lap).

„Salutatio S. D. Ve meri Michaelis Winckler, Secretarii Camerae Aulicae Transylvanicae, Domini et Affinis sui ac Tutoris observandissimi, a Francisco Szendrei S. R. I. Equite, Poéta. Kai. Januarii. 1747.“ — Nyomtatott tizenharmadik műnk áj a.

Ugyanazon évben, és ugyanazon Szendrei Ferenc számára készítette latin versekben, s a kolosvári nyomdában sajtó alá is bocsátotta következő című munkáját:

„Soteria, Sancto Aloysio Gonzaga Societatis Jesu, sexus utriusque juventutis opifero divinitus electo, mense Augusto dicata a Francisco Szendrei Poéta, S. R. I. Equite. Claudiopoli, in Convictu Nobilium. Anno 1747.“

Gyalogi János (többször idézett kéziratának 125-d. lapján) e munkáját említvén, reá vonatkozólag ezeket jegyzetté fel: „Adolescens (Franciscus Szendrei) cum aetate etiam malo auricularum crescente, jam a medicis depositus cum aeterno surditatis periculo, quod perennem illum humoréin et fluxum jam a cunabulis hereditasset. Forte biduo ante appenderam

supra cubiculi oratórium iconem Aloysianam

............cúm illám conspicatus adolescens, qui ad

me instar filii ventitabat, erudiebamque eum in poeticis privatim, repente et dextra auricula, quae adhuc utcunque sana erat, manare incipit: ergo, utraque jam auricula perdita, apud me queri ac fiere sortéin suam infelicem dum pergit, factum a contrario est, ut antiquo apostemate disrupto ac resoluto, sanies per utrumque canalem, jam exitu patefacto , aures omni malo divinitus libe- raret, et auditum perfecte reciperet spe manifesta Sancti Aloysii. — Nyomtatott tizennegyedik munkája.

Ugyanazon évben írt még más üdvözlő latin verseket a jezsuiták kolosvári rendháza kormányzójának (Rector), Tolvaj Imrének, névünnepére, melyek az említett kéziratban (181-d. lapon) olvashatók.

Midőn 1748-ban, Szent-Györgyön (Pozsony mellett) a kegyes tanítórendiek szentegyházának sírboltja, a hová Fitter Ádám jezsuita 1741-ben temettetett, történetesen felbontatnék: említett Fitter Ádámnak hűlt tetemei épen találtattak, csak is szerzetes köntöse lévén el- porladozva. Ezen eset akkor nagy bámulást okozott, és Gyalogi János ezen alkalmat szerzete magasztalására felölelvén, Fitter Ádámnak épségben megmaradt tetemei tiszteletére verses munkát írt, s nyomtatásban világ elébe is bocsátott ily cím alatt: