Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1857
14 „Ad tumulum Pyladis, incorrupto corpore jacentis, desideratissimae memóriáé R. P. A d a- mi Fittcr e Soc. Jesu. ECCe ADaM, qVasI YnVs eX nobls, íVnVs eX nobls! quiescit Extra- neus amicis, Piis domesticus. Detegitur, qui se se occuluit. Mortuus vestitur, quo vivo nihil spo- liatíus. Jacet tamquam staturus. Tacet tamquam locuturus. Plus prophetat mortuus, quam vivus. Continet omnia signa dormientis. Unum mortui si manum tangi patitur, quod vivo nefas. Annos LXII. vixit, ad majorem Dei glóriám múltúm, nominis ad claritatem satis, ad Sociorum desi- derium parum.“ Hazai egyetemes irodalmunk tekintetéből érdekes ezen munka annyiban, hogy abban a tudós jezsuita, Fit tér Ádám , életének egyes figyelemre méltó töredékei lelkiismeretes hűséggel leírva találtatnak. — Nyomtatott tizenötödik munkája. 1749-ben Gyalogi János Kolosvártt egyházi terhes foglalatosságait folyvást a költészettel vidította. Ugyanis, a beköszöntő új évre következő című munkáját bocsátotta sajtó alá: (164. lap.) Xenia et Salutationes Mariae Theresiae Augustae, Statuumque et Ordinum Transylva- niae, anno ineunte 1749.“ Gyalogi ezen versezetét így kezdi: „Mens erat, annorum fastis eradere n o n u m, Multa dedit regnis vulnera, multa dabit. Orbis ob annales odi cognomina n o n i, Tangimur aurorae, Jane! timore tuae. Arma, famem vexit Sythiae post frigora, pestes Heu! nonus * **)) in patriae viseera Sylla, Nero. Ussit opes alto majorum sangvine partas, De coelo lapides iile cometa parit; Ille feros Thraces ripas armavit ad Istri #*); Et quod adhuc timeo dicere május opus, Nolo cicatricem tanti renovare doloris, Nee, nisi per nonos, perdita regna jacent Üdvözli egyébiránt Gyalogi ezen munkájában B. Klobusiczky Ferenc erdélyi püspököt, Gróf Bethlen Ádámot, az erdélyi országos rendek elnökét; B. Bornemisza Ignácot, országos kincstárnokot; B. Pongrácz kancellárt; Gróf Gyulaffi Lászlót; B. Lázár Jánost, a törvényes tábla elnökét stb. — Nyomtatott tizenhatodik mun- káj a. Ugyanezen 1749-dik évben írt még Gyalogi köszöntő verseket kolosvári jezsuita- rendtársai Patai András és Szőllősi Pál tiszteletére (melyek említett kéziratában a 182. és 183-d. lapon olvashatók,); de készített ezen évben egy más munkát is , melyet a többiek sorozatában nem lelhettünk ugyan fel, de nyoma van kéziratának (94. lap.) ezen soraiban : „A. 1749. Hasso-Darmstadini Gribaceni, Merlaviensis Antistitis, suorum, ut patet, per- secutionibus in exilium voluntarium, Deo vocante, profecti, et Cibinii Catholicam fidem professi, volumen egregium L. rationum legi, probavi, e d i d i. Hassia Pannonidem quondam spectavit Elisam Fundentem vacua messibus urbe dapem: Spectet Pannóniáé jam terra, Stierion Hassum Reddentem patriae Dacigenisque vicém. *) Szerző itt azon ragályt (pestis) és éhséget érti, melly 1719-ben Erdélyt pusztította. **) Itt az 1739-d. évi szerencsétlen török háborúra céloz. ***') 1739-ben vesztette el VI. Károly Serviát (Belgráddal), Bosniát stb.
