Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1852
— 19 — demlék méltánylatunkat. De rajok viszonyítva, elmondhatjuk: „rari nantes in gurgite vasto.“ Tehát több figyelem, s szigorúbb Ítészét őstörténelmünkre, s egyetemes öszhangzás ennek alkatrészeibe, a krónikákba. És épen e pontnál tűnik fel tárgyalt koriratunk előnye. Meglepő, s egyéb krónikáinktól különvált szakaszai a miinek nincsenek ugyan; de bir szókkal, melyek homályt oszlatván, felvilágo- sítólag hatnak. Vannak egyes helyei, melyek krónikáink hibás olvasását kiegyenlítik. Mindkettőt nagy nyereménynek tekinti a mindenben egységre törekvő emberi ész. Itt volna most helye, hogy krónikánk előnyét illetőleg, mindkét állításomat magának a koriratnak szövegéből bizonyítsam be: de, bocsánat! ha lapjaink szűk köre áradoznom nem enged. ízlelésül mégis néhányat felmutatok. A Pozsonyi Krónikában áll: Siglamezei '); a bécsiben: Chiglamezei; Túróéinál: Chyg- lamezew * 2); codexünkben pedig: Chyklamezew. Leghelyesebb olvasás az utolsó. Elemezzük. Ch— Sz; y = i; ew = ő; lesz tehát: Sziklamező (indo-german szógyökből: sicc-us. Vagy, a dömésféle összetett betűk régi rendszerénél fogva, mely a középkor második időszakában (Lajos és Zsigmond kora) elveszett codexekben lelte folytonos alkalmaztatását, a mai cs = ch; ö, ö = ew; s így ama szó olvasandó volna: Csiklamező, az erdélyi: «=o = ó; tehát lenne: Csikló mező — Csikó-f-ló-j- mező; mert hogy természeténél s alkatánál fogva csikó := csikló, csikfiirge, nyúlánk, karcsú állat, kiki tudja. Az l, mint kósza betű, sokszor elillan a szóból, mint nyelvjárásaink igazolják. — A Bécsi Krónikában áll: „herbam pariarum“; a budaiban és Túróéinál: „herbam periarum“ 3); a pozsonyiban: „herbam weriarum“ 4); kéziratunkban pedig: „herbam perye“. Hol van ember, ki kéziratunk nélkül, e szóra nézve eligazodhatik ? Mert a mit a budainak érdemes magyarázója mond5 6) s utána a pozsonyié felhoz b), alig több a semminél. E szó tiszta jelentésének felmutatására nem szükség — Podhradczkyként — a középkori Írókhoz folyamodnunk: megvan az codexünkben, él ma- iglan nyelvünkben, s nincs magyar földmíves, ki e szót: perje, nem értené; nincs, ki azt, mint növényfajt nem ismerné. — Hát azzal a „herdewebe,“ „Erteuelu,“ „Erdeelew,“ „Erdewelwe,“ „herdew- elue,“ „Erdeei,“ „Erdelew,“ hogy vagyunk? És ezekkel Paganty (Pogánytő); Scitiatew (Szityatő= Szittyatő; utóbb: Zsitvatő; később pedig: Zsitvatorok); Zemlyn (Szemlény = őrvár; így lett a régi magyar Tétel = colonia = gyarmatból, ma már: Titel, Tittel. Tittul, Ti ti); Kereleys (Kerélyes Körélyes, hegynév); Zothmund (Szótmond = interpres, érteménynyel) stb. Bizony, ha ki nem fejtjük ezeket, s a hozzájok hasonló számtalanokat meg nem határozzuk, chinai v. török tarka szókként fognak emlékeinkben vesztegelni, melyeken a jámbor nemzedék még nehezebben igazodik el. Azért öszhangzás koriratainkba! hogy idővel jó régi földiratunk lehessen. Jó helyen látszik tapogatózni az akadémia, midőn a nemzet értelmiségét magyar helynevek gyűjtésére híja fel 7). Csakhogy egyedül erre mindent még sem építhetünk; mert hajh beh sok megváltozott nyolc század óta! Midőn krónikánk előnyét gyenge vonalokkal kijelelém; nem mulaszthatom el sérveit, beteg- tagjait fogyatkozásait is leleplezve, legalább néhány sorban felmutatni. Álljanak itt mutatványul, az eredetiről általam híven vett másolat lapjai szerint, ezek: 17. 1. „Linguanun ideoque diuersarum de finibus orbisterre ad eum confluebant.“ U. o. alább: „Séd et sua Maristalla, dum pergeret ad exercitum, diversaimn patriarum equis, quos quamuis visus esset, habuisse, largiter tarnen egentibus tribuebat, ita. quod vix duos haberet aliquando pro usu equitandi.“ 18.1. ..Hiúd autem prelium, quod connnissum J) L. Toldy: Chronic. Hungaror. Posoniens. Budáé. 1852. Fol. pag. 19. 2) L. Schwandtner: Schriptores rer. hungaric. Tom. I. pag. 78. 3) L. Schwandtner: Scriptores rer. hungaric. Tom. I. pag. 82. — Chronicon Budense. pag. 38. 4) L. Toldy: Chronicon Hungaror. Posoniens. pag. 22. 5) L. Chronic. Budens. pag. 38. 6) L. Toldy: Chronic. Hungaror. Posoniens. pag. 53. ') L. Budapesti Hírlap. 1853. 110. szám.
