Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1852
— 20 extitit inter Reges occidentis et Atylam in Campo Bewinde Catlialanis, Omnibus preliis Indus mundi, que commissa sunt uno die et loco uno, terribiliora et magis ardua per veteres memorantur.“ 45. 1. „In tercio verő Anno Regis Bele,“ hiba: A be, helyett. 65. l.„ Transiret fluuium Zaua in Hungáriám, Bulgáriám helyett. 80.1. „Et quamuis ipsum (sc. S. Ladislaum) in Regem Hungari absque voluntate sua elegerunt: nunquam tarnen in capite suo coronam posuit, séd pocius celestem coronam optabat, quam ten’enam. Et vivi Regis coronam scilicet usque legittime coronari, et coronam habere noluit in eius animo, ut, si firma pax inter eos esse posset, Regnum Salomoni redderet, et ipse ducatum haberet.“ Befejezésül itt adom kijegyezve variánsait is: Bissos, és egyebütt többször: Bissenos. Bozyas és Bozias. Catlialanis, Cathalaunis, Catholonnis, és Cathaloniam. Cezumaur és Kezumaur. Crumbeld és Crumheld. Fluuius Ethul id est Don, és: In littore Don id est Ettul Ez. Erdeelwe, Erdeelew és Erdelw. Emey és Emei. Gyula és Gywla. Hunorii és Honorii. Kysla, Keysla és Keysa. De Koros- menia, de Korosmis, és ismét: De gente Korosmina. Kwpan és Cupan. Layws és Layus. Micolch és Mikokch. Contra Miramam, és adversus Miromammonam. Rakus és Racos. Sarolth és Sarolt. Sayo Seo és Seyo. Solt és Soltli. Sampson és Samson. Turda és Torda. Toxon és Toxun. Tocoyd, Toroyd és Cothoyd. Vros és Yrosa (kihangzással, mit Auslaut); Zuatapolug, suatapolug és Zuatapolog. És így a Béldi-codexet általában, krónikáját pedig, mint annak tetemes részét., s minket magyarokat közelebbről érdeklőt, minden részleteiben, s lényegének egyes vonalaiban felmutattam. Érzem erőm parányiságát, s a tudományok ezen ágában gyengeségemet: azért jelen soraim kitűnő becscsel nem is bírhatnak. Vannak alapos műveltségű s kitűnő tudományu szakembereink, kik a dolgot teljesen, s nálamnál végtelenül ügyesebben ki fogják meríteni. En csak a felfódözött régiségen érzett tiszta öröm első benyomásainak engedtem, midőn munkához láttam. Mindarra nézve pedig, mit elmondani merészlék, oktatómnak, nagy mestei’emnek Toldyt vallom s ismerem. E tudós férfiú előtt krónikáinkat senki annyi avatottsággal s oly sok oldalulag nem méltatá. Nem csak úgy tekinté ő azokat, mint a történeti események gotalakú tárházait; hanem széptani oldalait páratlan ügyességgel kijelelve, úgy is, mint a régi magyar nép szellemi élete s műveltségének kincses-ládáit. Önhöz fordulok tehát itt is, akadémiánk érdemteljes titoknoka. Vegye ön, nemes hazafi! e hazai tisztes régiséget Méltóságos Béldi István úr hazafi-áldozatából; tőlem pedig — a Pozsonyi Krónika azon példányáért, melylyel engem megajándékozni oly szíves vala, — annak liű másolatát, forró tiszteletemnek újabb bizonyítványáúl. Ön, uram! fogja tudni, hol és minő hely illeti meg leginkább e becses irodalmi régiséget. De fogadja egyúttal tanintézetünk részéről azon biztosítékot, hogy míg ön, uram! lelkes pályatársaival a magyar irodalomnak Europa míívelt nemzetei előtt nyomatékot szerezni csüg- gcdetlenűl törekszik: addig mi a közoktatás mezején nemzeti irodalmunknak tudományosan művelt honfiakat nevelni teljes erőnkből iparkodunk. VASS JÓZSEF, kegyes szerzetbeli áldor, a kolosvári kath. nagy-gymnásiumban magyamyelv- s irodalomtörténet-tanár és lyceumi könyvtámok.
