A Királyi Magyar Természettudományi Társulat évkönyve 1928 (Budapest, 1927)

Centenáriumok 1927-ben

■n

71

a differenciálegyenletek megoldásának problémáját. A mozgás egyenletei, melyek egy*egy mechanikai pro* bléma megoldását adják, ilyen differenciálegyenletek.

Volta.

(1745—1827.)

Az elmúlt év március 5*én hálás kegyelettel emlé* keztünk meg Allessandro Volta olasz fizikusról, hálái Iának századik évfordulóján. Szülővárosában, a kies fekvésű Comoban nagy ünnepségeket tartottak tisztes letére, fizikai és technikai kiállítást rendeztek, a világ legnagyobb fizikusait pedig kongresszusra hívták meg. Az ünnepelt neve a legszélesebb körökben ismeretes, mert az elektromosság terén elért eredményei maras dandó értékűek és a legelemibb tanítás körében is helyet foglalnak. Már 24 éves korában feltűnt az eleks tromos vonzásról írt dolgozatával és új elektromozó* gép szerkesztésével. 1775*ben pedig a jól ismert elektrofort szerkesztette, mellyel az elektromos töltést hosszabb ideig meg lehetett őrizni. Abban az időben, amikor az elektromosságnak majdnem egyetlen forrása a dörzsölés volt, ennek az eszköznek fontos szerepe volt.

Az elektromos eszközei közül nevezetes még elektro* szkopja, melyet egyszerű alkotórészekből igen érzés kenyre tudott készíteni és így kis mennyiségű elektro* mos töltést is mérhetett. 1783*ban az elektroszkopot kondenzátorral szerelte fel, hogy még nagyobb érzé* kenységet érjen el. Ezt az eszközt is ugyanolyan alak* ban használjuk ma, mint Volta összeállította.

De kétségtelenül legnagyobb érdeme az érintkezés* beli elektromosság felfedezése. Ismeretes, hogy Volta ezt a jelenséget GALVA\i*nak békecombokon végzett megfigyeléseiből kiindulva találta meg. Lényege az, hogy bármilyen két különnemű fém, ha egymással érintkezik, elektromos töltést nyer, még pedig az egyik pozitívat, a másik negatívat. Kortársai ezt a felfogást eleinte hevesen támadták, de Volta egyre több tapasztalattal támogatta igazát és közben ennek a jelenségnek több új részletét. Felállította a feszült*