Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)

Előszó

ELŐSZÓ.

A »Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület« a f. év és hó 8-án töltötte be működésének tizedik évét s talán helyén levő dolog, hogy alulírott pár szóval megemlékezzem e működésről, annál is inkább, mivel hogy én, mint elnök, az egyesület tényeinek közvetlen szemtanúja voltam.

Az egyesület működésének alapja a humanizmus, az ember szer etet. Egész tevékenysége ennek szolgálatára irányult.

Feladatához képest gyors, szakavatott első segélyt nyújtott mindenkinek kivétel nélkül a nap és éj minden órájában. Tízévi működésének eredménye 81.315 esetben való segédkezés. Ezen óriási összegben nagy azok száma, a kiknek testi épségét, munkaképességét tartotta meg, sőt egyenesen életét mentette meg az egyesület.

E mellett létesített alkotásokat, amelyeknek hiánya oly igen érezhető volt a székes fővárosban, milyenek az elmebeteg-szállítás, a szegény betegek szállítása, a vizből-mentés, mozgósítás, háború esetén a katonai egészségügyi osztálynak támogatása ezen a téren. Terjesztette, apostola volt az első segély eszméjének úgy itt a fővárosban, mint a vidéken és végül elkészítette