Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)
Előszó
IV a mentés és első segély mikénti szervezésének tervezetét az egész országban. E ténykedése mellett törekedett az első segély esz- májét nemcsak a székes főváros lakossága körében, hanem az egész országban terjeszteni s e törekvésének eredményekép rámutathat a kolozsvári Önkéntes Mentő- Egyesületre, a Temesvárott még 1887-ben alakult önkéntes mentő-egyesületre, majd Székesfehérvárt, Szabadkán, Nagyváradon a tűzoltóságok kebelében alakult mentő-osztályokra. Anyagi nehéz küzdelmei daczára is, a mentők buzgalmának sei'kentésére létesítette a szigorlati alapot, a melyből szegény sorsú szigorló-orvosok kapnak kamat nélkül segélyt, hogy szigorlataik díjait fedezni képesek legyenek; létrehozta a »Rögtöni segély-alapitvány«-t, melynek kamataiból elszerencsétlenült családapák kenyérkereset nélkül maradt özvegyei, árvái kapnak rögtöni pénzsegélyt; a »Kezdet-alapitvány«-t, melynek ugyancsak évi kamataiból öngyilkosok árván maradt gyermekeinek nyujtátik rögtöni pénzsegély. E széleskörű, mindenkire kiterjedő működésért teljes elismerést és köszönetét érdemelnek úgy azok, a kik e működést vezették, dr. Kresz Géza, kir. tan. e. igazgató, a ki teljes odaadással vezette az intézetet, Strihó Gyula e. titkár, a ki az egyesület adminisztratív ügyeit végezte és dr% Rovách Aladár, a ki az igazgatónak a szolgálat terén hűségesen segédkezett és mint áll. főparancsnok a mentők beoktatásával foglalkozott, valamint azok, a kik azt végezték, a derék mentők. Ezen emlékkönyvecske czélja egyrészről az, hogy működésünkről számot adjunk, másrészről az, hogy e működés vezetőinek, végrehajtóinak az őket megillető elismeréssel adózzunk. Ezen köny
