Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)
Mellékletek
sülét bízathatnék meg. Dr. Kresz Géza, a Mentő-Egyesület igazgatója örömét fejezte ki a felett, hogy éppen dr. Müller Kalman igazgató, a ki ebben az ügyben véleményt mondani a leghivatot- tabb, nyilvánítja a mai állapotokat tarthatatlanoknak s az egyesület igazgatóságának utólagos jóváhagyása reményében kijelentette, hogy kész a teljes felelősség terhe mellett ezen szállítások elvállalására. Majd előterjesztésre kéretvén fel, 93/895. sz. előterjesztésében ezeket mondotta.' Előre bocsátva azt, hogy az elmebetegeknek hivatalból szállítása csakugyan sötét képet mutat, a nélkül, hogy ennek bővebb ecsetelését szükségesnek látná, konstatálja, hogy ezen ügygyei s egyáltalában a betegszállítás ügyével, — a minek rendezése most a kér. beteg- segélyző-pénztárak felállítása után felette fontos és sürgős, — már a Mentő-Egyesület igazgatósága is ismételve foglalkozott volt; hogy elmebetegeknek hivatalból szállítása szintén csak egy bizonyos kozpo7itból, állandó, tehát éjjel-nappali készenléttel, begyakorolt emberek által, szakértő vezetés és ellenőrzés mellett történhetik a hunianismus követelményeinek megfelelően: a Mentő- Egyesület igazgatósága kész az elmebetegek szállításának vezetését, ellenőrzését s az azzal járó felelősséget elvállalni annak világos kijelentésével, hogy mindebből az egyesületre semmi néven nevezendő anyagi teher nem hárulhat s felsorolta, hogy: mi szükséges ahhoz, hogy az egyesület az elmebetegszállitást elvállalja. És, a mennyiben a rendőrség is az egyesületre bízná az elmebetegszállitást, — a mi valószínű, mert a rendőrfőkapitány ez iránt már meg is kereste az igazgatóságot s az a rendőrség részéről fizetendő összegül 1.200 frtot nevezett meg, — kész a székes fővárost terhelő elmebeteg-szállításokat 3.000 forintért elvállalni. (A rendőrség részéről fizetendő kisebb összeg a szállítások kisebb számában találja indokolását.) Megokolta pedig ezen összeget a kórházakból beszerzett adatokkal, a melyek szerint a Lipótmezei orsz. tébolydának, az Angyalföldi elmebeteg-ápoldának s a Szent Rókus-kórház és a Szent János-kórház megfigyelőosztályának egymás közötti évi elmebeteg-forgalma átlag 340, a minek költsége, a mi számításunk szerint, legalább 2.580 forintra rug a székes főváros részéről. Az egyesület, igaz, 3.000 frtot számított fel, de ezen alig nagyobb összeggel szemben áll a szakavatott szállítás, a humánus bánásmód és az éjjel-nappali készenlét. Idejárul még az, hogy a midőn a közegészségi gyűlésen az elmebeteg-szállítás ügye tárgyaltatott s annak a Mentő-Egyesületre bízása czélszerűnek mondatott, e. igazgató kijelentette, hogy ha az elmebeteg-szállítás az egyesületre bizatik, az egyesület halasztást nem tűrő, operatíviá