Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - I. Havas Ignátz rendszerinti Főorvosnak hivatalos jelentése a' marhapestist enyhitő bánásmódról
II baromorvosi könyvekben, folyó iratokban, sőt hírlapokban is a’ rettentő marhapestis ellen ajánlott egyes gyógyszerek es gyógymódok haszontalanok, az elleni védintézmények pedig többnyire végrehajthatatlanok, és annál fogva szinte sikeretlenek , leg közelebb múlt esztendei December elején, a’ midőn a’ veszélyes marhadög megyénkben keblezett Péli pusztán m. gróf Zicchy László ur majorjában ismét kiütött, egyenes gyógyításról, melly- nek módszerét (sajnálattal kell megvallani) az orvosi tudomány mind eddig kitatálni szerencsés nem volt, a’ nemes vármegye előtt őszintén lemondottam, ügy nyilatkozván: hogy a’ pusztító vésznek csupán továbhra harapoz- hatása elleni gátok tételét ajánlván , már múlt esztendőkben köztiszteleté Csapó Dániel úr Alispánysága alatt szóba \ett oltást is végezetül megpróbálni érdemes volna; hogy ez által is a’ hivatalos kötelességnek ön megnyugtatásunkkal elégtétel széreztessék. I. Ezen nyilatkozásom következésében I. 1838-ki December 8-án Sze- \ardon némelly nagy tekintetű földes urak u: m : m. gróf Zichy László, t. Csapó Daniel, Bezerédy István, ésSztankovánszky Imre urak a’ beoltási próbatételre több egésséges, külön korú, nenúi, és vídékii szarvas marhát orvosi rendelkezésemre ajánlottak; minek következésében ugyan azon 1838-ki December 12-én Kajdocson in. gróf Zichy László úr majorjában, a’ hová a' Péli majorból vitetett a’ marhadög, és a’ hol egynéhány nap alatt 12 darab el is döglött, 2 háromfertály észt. üsző borjut, 1 egy észt. üszőt, 1 két észt. üszőt, 2 két észt. tinót. 2 három észt. tinót a’ tisztelt gróf, úr jelenlétében bénítottam. A’ beoltás igy történt meg: az egyik (többnyire bal) ezomb és fül belső felületének (superficies) hámját (epidermis) éles késsel jó elevenig a’ nélkül, hogy vérezzék, levakartam, és úgy a’ lehámzott tüzes területet (plaga) óltanyagba mártott rongyai bedörzsöltem, az óltanyagnak szedettem két döglőfelben lévő pestises betegről folydogáló takonynyál, és könnyek vegyiiletét. — A’ lehámzott terület nagyságát a’ héoltandó korához alkalmaztattam ugyr: hogy a’ ezomb felületén 2, 3, 4, újnyi: fülben pedig 1 , 2 ujnyi négyszeg forma területet vakartam. — A’ nagyobb marhát, hogy ne hánykolódjék. szarvánál fogva oszlophoz közvetetlen huzva igen rövidre kötettem , a’ beoltandó hátsó lábát kötél által, mellynek másik vége a’ szarvak tövéhez feszülten kötve vala, rughatástol akadályoztattam : a’ marha mellé jobbról balról két két embert állítottam , a’ kik a’ marhát béóltás- nál, de különösen erre nyomba következő posztószélnek lebenyébe való béhuzatásánál félreugrástol tartóztatták. Ezen második műtétéihez (operatio) három fertály rőfnyi hosszú posztószelet vettem , mellyet lebenyébe hegyes késsel beszúrt, mintegy másfél ujnyira vizerányosan metszett nyílásba bé húztam; miután mind a’ két végén , hogy reá következő naponként ismé- teltendő ide ’s tova huzkodásrál, vagy a’ marhának önkényti dörgölödzé- sénól ki ne csússzon , csomót kötöttem. Ezen pillanattól fogva a’ béoltolt marhát betegnek tekintettem, mint ollyant meleg istállóba köttettem, és legjobb szénát, de igen csekély mennyiségben háromszor napjában adattam, legalább annyiszor elegendő fris vízzel megkináltattam, őket addig, még szomorkodni nem kezdettek, szinte háromszor napjában, jó idővel, mintegy fertály óráig (itatáskor) szabadra bocsájtottam. A’ terület, mellyen az oltás történt, egyéb különös helybéli tüneményeket nem mutatott, minthogy az megdagadván , azonnal bőrkével (csusta) elfedetett, a’ melly többnyire hatod napra ismét eresztett szőr miatt magától lehámlott.
