Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)

Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről

XXXVI

dozás ideje alatt egy darabig naponként kevés ürmöt, gyalogfenyő-, ánizs- vagy köménymagot és kénkövet kell neki adni, tápláló és könnyen emészt- hétő eledellel, eleinte moslékkal tartani ’s egy ideig éles levegő és sok mozgás ellen megkiinélni.

Ez élőbocsátott ábrázolatból minden értelmes mezei gazda átlátandja, milly veszedelmes barmaira nézve e’járvány nyavalya, milly vigyázat, ismeret és tapasztalás kívántatik annak különféleségeihez képest megítélésére, a’ czélirányos gyógyszereknek megválasztására, idején , kellő mennyiségben és vegyijeiben ’s szükséges ügyességgel alkalmazására, és végre önmagának meg kell vallania, hogy az orvoslást maga intézni nem képes, hanem csak dologértőre, még pedig teljes megnyugvással bizhatja.

26. §. A’ tüdödöynek megelőzése es eltávoztatása.

Akár tüdőgyuladásból akár mérges tüdórothadásból álljon a’ tüdődög, eltávoztatása végett mind azokat, mik már fenebb mint a’ nyavalya indító okai előadattak , lehetőleg kerülni kell. Azért az állatok telhetőleg tiszta, tágas, szellős, de légvonatnak ki nem tett istálókban tartassanak, nagy harmaton vagy déren tavaszi vagy őszi nedves hidegben ki ne hajtassanak, testeik tisztaságára, mennél jobb eledelre és tiszta nem igen hideg ivóvízre fő gond legyen.

Mihelyt azonban akár a’ gulyában akar az udvaron a’ hetegség egy vagy több marhán kiütött, a’többiek tüstént elválasztassanak ’s a’ még e- geszségeseknek látszok, egyenként szemesen megvizsgáltassanak. Igyekezzünk, hogy azokat, mellyeken száraz orrmányt, száraz ganajlást, tüzes szemeket, nehéz lélekzést és a’ közelgő tüdőgyuladásnak egyéb jeleit tapasztaljuk, a’ betegség tökéletes kiütése ellen megoltalmazzuk.

Ez ugy történik, ha a’ lebenyegen genyesztő szőrzsinórokat húzunk, belsőleg konyhasót és borkövet adunk ’s ha a’ nehéz lélekzés még magasb fokra hágott volna, eret vágunk. Ellenben a’ kornyadozni kezdő igen fiatal, gyenge, vagy roszul táplált állatoknak fenyőmag-, üröm-, kénkő- és konyhasó-kevereket adunk , ’s rajtok jó tápláló eledellel is segíteni iparkodunk.

Mivel mindazáltal a’ tüdődög, kivált a' rósz indulaté , ha szinte csak időjárás vagy takarmány okozta nyavalya is, némellykor ragadályos lehet ’s csupa elragadás által gulya közé vagy istálóba vitethetik, e’ veszély ellen is vigyázoknak kell lennünk. Azért olly helyekről, hol tüdődög uralkodik, soha sem kell marhát venni, sőt az ez időszak alatt vásárlóit ökröket és teheneket is nem mingyárt a" többiek közé állítani; az egészségeseket a’ betegektől tökéletesen elválasztani: a’ különszakasztott betegeket saját gondviselők által ápoltatni ’s ezeket az egészségekhez közel se ereszteni; sőt még az itató-edényeket ’s egyéb istálóbeli eszközöket is, ha egyszer a’ betegek közelében voltak, gondos megtisztogatás nélkül az egészségeseknél soha nem használni.

Az elhullott marhák dögtestei félre eső helyeken nyittassanak fel, vizsgáltassanak meg, ’s mint a’ lépfenénél (10. §.) mélyen ásassanak el.

A’ rothasztó vagy mérges tüdődög által megkapott marhát sem levágni , sem tejét, vaját vagy egyébb részeit használni, avagy eladni nem szabad, mert mind ezek az embernek csömörletes és ártalmas táplálékát nyújtanak.

Az istálók, mellyekben rósz indulatu tüdődögben sínylődött marhák állottak, gondosan tisztítassanak, szellőztessenek , nyál, ganaj ’s más hűl-