Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)

Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről

XXXY

amott fenétől feldulvák vagy legalább foltosak; a’ böndő romlott eledellel tele, a’ máj egészen parázs.

25. §. A' tüdödogneli orvoslása.

Az első rendű tiidődögnek vagy valóságos tiidőgynladásnak orvoslása leginkább a’ telhetöleg kora segélytől függ; mert kezdetében még legkönnyebben gyógyítható. Első es legfontosabb, hogy a’ nyakér megnyittatván, hat vagy nyolez font vér kieres/.tessék; aztán a’ lebenyegen terpentin- vagy babérolajjal kent szőrsinór, vagy csak egy darab bőr vonatik keresztül, egyszersmind hat vagy nyólez lat konyhasó három vagy négy meszely vízben felolvasztva klistirként adatik, még pedig elejénte legfölebb minden két órában; belsőleg hat lat borkő és négy lat konyhasó korpával0 mézzel is vízzel liktáriom gyanánt használtaik ; hol azonban a’ kifolyó vér már sötét színűnek látszik, a’ fennebbiekhez még nehány lat puskapor vagy salétrom is vegyítetik. Másod nap ezen szerek csak minden bárom órában használtatnak ; ha azonban a' gyuladás jelei, nehéz lélekzés és testmelegség ismét öregbednének , akkor az érvágást ismételni kell. A’ szörsinóron kívül még a’ bordákat ’s a’ vállapoczkák alatti és megetti részeket terpentinolajból és kőrösbogárporból készített kenőcscsel lehet dörgölgetni, mi gyakran igen sokat basznál; a’ szőrsinór azonban harmad nap múlva ki- huzatik , hogy mód nélküli nedvveszteség által igen nagy gyengeség ne okoztassék. A’ gyógyulás előmozdítására keserű és kénköves szerek használtatnak.

De ha a’ gyuladás már fenére (tiidőfene) hajlandó, mit a’ fenn említett jegyekből megismérhetni, akkor lehető legnagyobb sietséggel mind a’ két nyakeret megnyitván, 10—12 font vért ki kell ereszteni; aztán a’ szügy oldalait maró szerekkel kenegetni, az egész testet és lábakat szalmacsutakkal keményen dörgölni, belsőleg salétromot és kámfort (ez utóbbiból egyszerre egy nehezéket) adni. Mind e mellett ezen esetben az állat gyógyulásához igen csekély remény van.

Rothasztó tüdődögnél sós szereket csak éleinte szabad adni, midőn arra szolgálnak, hogy elegendő és könnyű ganajlást okozzanak. Mihelyt ez sikerült, legott fűszeres orvosságokat, kívül pedig a’ szügy tájékain szálékony olajas keneteket kell használni. Azonban e’ nyavalya csak ritkán orvosolható, ’s ha igen hirtelen azaz, kevés napok alatt halálos nem lesz is, mégis többnyire más gyógvíthatlan mellbetegségekkel, a’ tüdőnek összenövésével, mellvizkórsággal és tüdőgenyedéssel végződik, mellyből részint orvosolhatlan nehéz lélekzet (keli), részint a’ tüdőnek végképeni elromlása ’s az egész testnek kiszáradása következik.

Yégre a’ gonosznemü vagy mérges tüdődög, minthogy a’ tüdőnek és az egész testnek különös ellankadásával jár, iningyárt eleinte szállékony fiiszeres és kénköves orvosságokat kiván, p. o. ürmöt, angyalgyökeret, kalmust, gyalogfenyőt (mindenikből két latot), narancsszínű kéndárdacsot, terpentinolajat (mindenikből egy nehezéket) , mézzel vagy gyalogfenyőlé- sűrüvel liktáriommá gyúrva. Kívül a’ sziigyet erős maró szerekkel kell dörgölni, az állatok elébe pedig meleg és gőzölgő mályva- va^y mentaforrázat tétetik, hogy ennek meleg páráját beszí hassák. Ha a’ nyavalya kissé már előbb haladt, ritkán lehet rajta ségíteni, mert már illyenkor a’ tüdőben ólig változások és dulások mentek véghez, mellyek egyáltalában semmi orvoslást el nem fogadnak.

Ha azonban az állat már elébb javulni kezdett, úgy még a’ fellábba-