Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
XXIX hőségkori kergetés elkerülése, árnyékos és hűvös helyekre vezetés és pihentetés. Szügyeiken szőrsinór huzatik keresztül, s hánytatóul valamennyinek egy késhegynyi hunyorgyökérpor adatik savanyu tejbe , moslékba , vagy darába keverve. Ezen kiviil gyakran kell nekik adni kovászvizet, írót, savanyú tejet ’s a’ t. ’s naponként kevés sót, vagy összevegyített salétromot és szalámiét apró adagokban. A’ kelevényben elhullott sertések bőröstül együtt mélyen elásandók. Mint a’ lépfenének némi igen könnyű foka, melly a’ nyavalyaanyagnak külső részekre telepedése által különböztetik meg, de csak igen ritka esetben veszedelmes és szinte soha sem halálos, ide sorozhatok még némelly járványnemü betegségek, mellyek házi állatink közt Járvány szájfájás vagy Zsebre és Járvány lábfájás vagy Körömgyuladás nevek alatt fordulhatnak elő. c) Járvány s z á j f á j á s. 22. § Járvány szájfájás és tölgyhi/nlő. A* Járvány szájfájás leginkább szarvas marháknál, néha azonban lovaknál, juhoknál és sertéseknél is előkerül ’s ajkakon és száj belsejében támadó himlőszerü pattogzásokból áll, mellyek néha egész a’ torokig terjednek. Az állatok bágyadtak, szomorúak, örömest hevernek és feszesen járnak ; a’ bőr száraz , a’ szőrök borzasak , a’ szemek veresek és csípásak ; a’ test melege nagyobbodik, kivált a’ fülek, szarvak tövei és az orr igen forrók; a’ szájból, melly igen éles nyállal ’s takonynyal tölt, forró és büdös gőz párolog ; az étvágy nagyon csökkent, a’ kérődzés késedelmes és félbeszakasztott; ganaj ritkán megy; fejősöknél a’ tej kevés, vizes és kékes. Erre csak hamar, néha ismét csak másod vagy harmad nap, a’ száj belső hártyáján , az ajakak belső oldalán , a’ nyelven, a’ nyeldeklőn , sőt még az ajakak külsején is , köles- vagy borsószeinnyi fejéres vagy sárgás pattogzásók ütnek ki, mellyek támadásuk után harmad vagy ötöd napra felfakadnak, sárgás vagy barnás nyirk foly ki belőlök, vagy pedig csak lelohadnak ’s heted napra elszáradnak, mire illy helyeken, sőt még a’ nyelv egy részéről is a’ felső bőr lehámlik , az állatok lassanként jobban lesznek ’s akadály nélkül enni kezdenek. Ez a’ betegség legkönnyebb menete. Néha azonban, midőn a’ betegség jó indulatu, ha az általa megszökött állatok már elébb nagyon erőtlenek, roszul tápláltak és petyhüdtek voltak , vagy ha a’ betegség roszul orvosol- tatik , sokkal hamisabb folyamat kap, akkor a’ pattanások piszkosok, barnák lesznek , kifakadás után rut fekélyekké és hasadékokká válnak, mellyek gyakorta a’ száj belső hártyájának nagy részén elterjednek; ekkor az állatok semmi kemény, vagy szemes eledelt, sőt még fris füvet semehetnek , a’ lágy eledelt és italt is csak nehezen fogadják el, mert a’ szájbeli repedések és fekélyek miatt nagy fájdalmakat szenvednék; gyakran hasfolyás is járul hozzá , ’s igy az elegyengülés és aszkórság könnyen erőt vesz , vagy rothasztó láz következik, melly nem ritkán halált okoz. De ha szinte a’ nyavalya nem illy gonoszul végződik is, ha rósz indulatu, legalább megtartja 7 vagy 14 napi rendes folyamát, gyakran pedig több hetekig is eltart. E’ betegségnek szintúgy mint a’ lépfenének okai hihetőleg az időjárásban ’s a’ legelő minőségében vannak. Főleg lapályos, posványos és mocsá- ros legelőken szokott támadni; gyakran rövid idő alatt egész tartományok nyájaira és majorságira mintegy repülve terjed el, a’ nélkül, hogy különös
