Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
XXVIII De ha a’ hólyagok már magoktól felrepedtek, ’s ráknemü fenes kele- vények látszanak 5 ekkor főtt zsályalével, vasas sósavanynyal és kámfor- szeszszel szorgalmasan mosandók, míg csak meg nem tisztulnak; szükségből vasgálitz-olvadékot vagy timsót is használhatni. Belsőleg fűszeres szál- lékony és erősítő szerek kívántainak , jelesen kámfor, gyökünké, angyalgyökér, kalmus, tárnics, örvénygyökér’s a’ t. A.’ többi , ha szinte egészségeseknek látszó barmokat is óvni kell a’ betegség kitörése ellen. Azért szájokat mentőszer gyanánt vízzel, kévés sósavanynyal és mézzel mosogassuk , de e’ czélra soha ne vegyük elő azon eszközöket, p. o. ugyanazon szájreteszt, mellyet kevéssel előbb a’ betegeknél használtunk; mert ez által a’ betegség az egészségesekbe oltatnék. Az ital egy kevés sósavany által savanyussá tétetik, az eledelre pedig egy kis só és borókapor hintetik. Mivel e’ nyavalya ragadály által egyik baromról másikra megy, ’s mivel a’ holvagokbani ev igen maró, sőt mérges is lehet, azért az egészségeseket gondosan el kell választani a’ betegektől ’s az udvart vagy istálót, mellvben ez utóbbiak állanak, szorosan elzárni. A’ betegek teje ’s húsa fölötte ártalmas, honnét igen veszedelmes sőt halálos betegségek is származnak tőle A’ dögöket szőröstül bőröstül mélyen el kell temetni. Kik a’ betegekkel bánnak, szájaikat tisztítják ’s a' t,, kezeiket kesztyűkkel jól takarják be ’s gyakran mossák. A’ használt késeket és egyéb eszközöket forró lúggal kell mosni; kötelet, gyapjunemiiket ’s több efféléket pedig többé épen nem használni, hanem elégetni. 21. §. Sertések inypokolvara. A’ sertések inypokolcara vagy kelevénye hasonló betegség a' szarvas- marhák nyelvfenéjéhez ; itt t. i. a’ szájpadlás rovátkáin , vagy a’ nyelven ’s a’ belső szájhártya egyéb részein egy borsónyi, kerekded, fejér hólyag támad , melly majd ocsmány szinü , barnás és feketés lesz. Egyszersmind az állatok igen bágyadtak, mélyen leeresztett fővel állanak, járnak, vagy szüntelen fekiisznek és semmi eledelt el nem fogadnak; a’ hólyag csak hamar fenébe megy által, melly mindig tovább terjed ’s hamar halált von maga után. Okai e’ betegségnek ugyanazok , mellyek a’ nyelvfenének; többnyire késő nyáron vagy őszszel takarás után, tikkasztó és igen meleg időjáráskor s ivóviz szűkében tűnik elő. A’ hólyagban lévő nyirk mérges csípősséget foglal magában ’s ragadály által nemcsak más sértéseknél hasonló betegséget támaszthat, hanem minden más állatnak , sőt még az embernek is fölöttébb veszedelmes lehet, ha valami kis részecskéje a’ bőr érzékenyebb részéhez vagy szinte nyilt sebhez férhet. E’ nyavalya orvoslása rögtöni segélyt kíván mert igen hirtelen elhatal- mazik ’s akkor minden fáradság hasztalan. Lehető sietséggel fel kell tehát nyitni a’ szájat, a’ hólyagot kifakasztani, durva posztódarab által eczettel és konyhasóval vagy szalamiával, vagy igen feleresztett sósavanynyal erősen feldörgölni, a’ beteg állatnak pedig belsőleg savanyus, sós és keserű italokat adni, p. o. üröm vagy zsályalevet eczettel, szalamiával vagy sósavanynyal. De mind ezek csak eleinte használnak , midőn a’ kelevény még nagyon meg nem öröködött. Azért, ha szinte betegnek nem látszanék is , illyenkor az egész nyájat óvó gyógymód alá kell venni. Ide tartoznak az ólaknak szorgalmas szellőztetése, tisztogatása és hűvösen tartása , meleg időbeni gyakori usztatás ,
