Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
XXI mere" fejük ki, melly által aztán a’ betegség az istálóbeli többi egészséges baromra is átmehet. A’ tályogban eldöglött állatnak teste hirtelen rothadásba megyen által; felbonczoláskor vérvonalok és vérfoltok, sőt kiömlött vér és sárga kocsonyás hig nedv is találtatik a’ bőr alatt ’s a’ test nagyobb üregeiben; a has ritkán természetes szinti, többnyire halaványabb , mint rendesen lenni szokott, de leggyakrabban kékesveres vagy feketés, és mintegy fenés, mindenkor fonnyadt ; a’ vér fekete és elvált; a' lép sokkal, sőt néha közönségesnél kétszer, háromszor is nagyobb; fekete vérrel tömve, felülete egyenetlen , gumós , mindig igen parázs és elmorzsolható ; a’ máj némellykor nem igen változott, de gyakran nagy és megtágult; az epehólyag fonnyadt, vékony barnás epével telt; gyomor és belek imitt amott gyulvák; a’ hájon , fodorhájon és veséken gyakran sárga kocsonyás nedv, vagy fekete vér ömlött el; a’ tüdő sorvadt, felpuflfadt, vérrel tele, itt ott fenés, de legtöbb esetben, hol tüdőfene nem volt, halvány és fonnyadt; a’ szív vérvonalokkal ’s pontokkal rakva, összezsugorodott és üres. 15. §. A’ marhatályog orvoslása. Ha a’ nyavalyának mingyárt kiütésekor hirtelen és czélszerü segély nyujtatik, úgy az orvoslás gyakran sikerül. A’ járványnak első kezdetén, midőn a’ tályog többnyire gyuladó nemű, vagy fenyegető tüdőfenével van összekötve, mindenek felett eret kell vágni a’ nyakon, 6,8, 12 sőt 16 font vért is kiereszteni, mindaddig, inig csak az egészen elrejtezett szívverés erezhető ’s a’ lélekzés szabadabb lesz. Azután ehez való tűvel a’ lebenyegen felülről lefelé mingyárt egy terpentinbe mártott ’s kőrösbogárporral erősen behintett szőrsinór hűzatik keresztül, vagy szőrsinór nem létében, fejér hú- nyorgyökér; ha aztán e’ körül nagy és forró daganat támadt, ez jó jelnek tekintendő. Továbbá 2 vagy 3 meszely lágymeleg vízből, mellyben 6 vagy 8 lat konyhasó olvasztatott fel, három vagy négy klistirt kell adni s ezt mind addig folytatni, mig a’ ganaj lágyabban nem megyen. Belső gyógyszer gyanánt egy meszely vizben 3 vagy 4 lat nyers borkő és % f°nt konyhasó olvasztatik fel, s a beteg marhának minden három vagy négy órában be- adatik. Ha az állatok igen sokat szomjaznak, az ital kénsavany, sósavany vagy eczet által kissé savanyúvá tétetik, vagy viz helyett italul savanyu káposztáié adatik. Ha az érvágás által kieresztett vér nyúlós, siirü és sötét vagy feketés- veres szinti ’s a’ miatt fenétől kell tartani, akkor még a’ fennebb érintett gyógyszerhez két latnyi salétrom is adatik ; ennek nem létében puskaport lehet használni; továbbá közönséges biidöskővirágot egy nehezéknyi ada ■ gokban. Ha a’ gyuladás ezen szerekre alább hagyott, a’ szív verés benn világosan érezbelő, a’ lélekzés könnyű és természetes, az állat vidámabb, a’ ga- oaj lágyabban és nedvesen megven, a’ savakat tovább is kell ugyan folytatni , de kisebb adagokban , öntelékekhez pedig már keserű és szallekony szerek is vétetnek p. o. tárnics vagy keserű fii-porból 2 lat, angyalgyökér- porból 1 lat, terpentinolajból y2 nehezék, ’s hol kapható, kámforból egy egész nehezék. Klistirnek lágy melegvíz helyett szikfű- vagy szénamurvaié használtaik. Midőn a’ gyuladás illy módon már átalment, igen használatos vegyiték , ha borkő, nyállal feldörgölt kevés kámfor, gyalogfenyőmag, büdöskő és fokhagyma egy kevés boróka-lésűriivel liktáriornmá kevertetik , vagy főtt szikfű-lével öntelékké fordítatik. A’ lágyékok, kivált a’ lép tájé
