Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)

Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről

XXII kát igen foganatos még két-két latnyi terpentin- és babérolajjal is kene- getni. Ha azonban a’ tályog mingyárt kezdetben , vagy további folyama alatt kétségtelen gonosz természetűnek, rothasztó vagy posványláznak mutatkoz­nék , ha nagy életgyengülés, szivacsos hús, petyhüdt lelógó bőr, kevés és nem tömött kövérség, zavaros , könyező szemek , parázs és hig ganaj , or­rokból és szájból folyó enyekes, mocskos takony, erősen kólogó és döngő szívdobogás járna vele ; úgy tanácsosab minden gyengítő szerekkel, mint érvágással, ’s nagyobb adagu hashajtó savakkal egészen felhagyni, ellen­ben tüstént repülő vagy szálló illatos erősítő szereket, mint kámfort, gyö­künkét, angyalgyökeret, terpentinolajat ’s több effélét használni, klistérnek pedig keserü-csipős fűszeres nyövényeket, fahéjakat és gyökereket (tölgy­héjat, fíízfahéjat, szíkfüvet, zsályát, mentát, kerti rátát ’s a’ t.) főzni. Igen használ továbbá az állatot jeges hideg vizzel egészen leönteni, s az­után szalmatekercscsel egész testét mind addig mig csak meg nem szikkad , végig dörgölni. E locsolásnak azonban, kivált forró nyári időben, napon­ként gyakrabban kell történni. Minthogy azon gürnők és daganatok, mellyek e’ betegségnél a’ test külön részein támadnak, sem meg nem genyednek, sem magoktól ki nem lakadnak, azért, főkép ha lágyak és lüktetők, vigyázva késsel mély nyí­lásokat kell rajtok tenni, az összegyűlt sárga kocsonyás nedvet kiereszteni, a’ sebet üröm-, izsóp- vagy zsályavizzel kimosni, ’s terpentinolajban áztatott csepűvel betömni. Ha a’ giimők nem akarnak jól megkelni vagy kissé szinte visszavonulni látszanak, még mélyebb vágásokat kell ejteni, ’s ezeket ter­pentinolajjal vagy irósvajból és kőrösbogárporból készített irral bekenni. Azonban ezt mindig csak a’ keményebb és szalonnás daganatoknál kell kö­vetni, mellyeknél, hogy gyuladásba jőjenek, a’ vágásokba egyéb csípős szereket is, p. o. dohánylevelet lehet tömni. A’ nagy és szalonnás dagana­tokon nem annyira tanácsos szőrsinórt keresztülhúzni, jobb inkább tüzes vasat használni; ez egyszerű eszköz által a’ gürnők nem csak kellőleg meg­nyittatnak , hanem részben fel is dulatnak és annyira ingereltetnek, hogy többé befelé nem könnyen verődhetnek vissza. Ha egész tagtömegek da­gadtak , úgy eloszlatás végett egy zacskó meleg hamut rájok kötni igen fo­ganatos. Mihelyt négy vagy öt nap múlva valamennyire élénkebb étvágy ’s né­mi könnyű kökögés mutatkozik, ez jó jelenségnek tekintendő; akkor az­tán napjában egy párszor 2 lat keserüfii-, kalmus- vagy örvénygyökérporbol, kevés büdöskőből, lisztből és vizből pép készítetik’s a’ rendes eledel helyeit eleinte csak korpa- vagy lisztital, leforrázott burgonya ’s a’ t. adatik és az előbbi táplálékra csak lassanként kell visszatérni. Alacson, szűk istálókból a’ beteg barmokat mingyárt eleinte el kell tá- voztatni ’s inkább nyilt fészer alá, vagy hűvös árnyékos helyre szabadba hajtani. Ha más bajlek hiánya miatt az istálóban maradnak, úgy ezt a’ nap hűvösebb óráiban ajtók és ablakok nyitva tartása által szüntelen szellőztetni kell, ezenkívül igen nagy melegben gyakrabban lehet locsolni is, vagy pe­dig a’ levegő meghütése végett néhány lapos és széles edényt vízzel töltve beállítani. Azonban ha a’ járvány nagyon gonosz természetű s tovább terjedésé­től tarthatni, mulhatlanui szükség, hogy illyenkor a’ mezei gazda csupán saját ismereteire ne támaszkodjék, hanem tapasztalt baromorvostól kérjen tanácsot, ki a' használandó gyógymódot és szereket egyes betegségi esetek­

Next

/
Oldalképek
Tartalom