Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
X gadó nyavalyákról, mint ott, hol a’ gulyák ’s ménesek az esztendőnek legnagyobb részét mezőn töltik. Mi ugyan természetesen a’ vidéktől ’s attól is függ, ha lehetséges-e annyi takarmányt beszerezni , hogy a’ marha a’ szükség ellen legelő nélkül is mindenkor mentve legyen. Az istálókra nézve pedig, mellyekben háziállatinkat tartjuk, megki- vántatik : hogy száraz és egészséges ’s ha lehet magas helyen álljanak; tágasak, nem igen alacsonak , alkalmas és elegendő ablakokkal ellátvák legyenek ; továbbá tisztán tartassanak, se igen melegek, se igen párolgók ne legyenek , hanem levegőjűk gyakran változzék ’s ez által tisztáltassék. Ez okon minden istálóban szükségesek a’ szelelőlyukak és csatornák , mellyek a’ vizeletet és ganajevet leszivárogtassák. Jó lóistáló , 10 lábnál alacsonabb ne legyen ; minden lóhely az állatnak elegendő kényelméhez képest legalább ő lábnyi szélesre ’s 8 lábnyi hosz- szura terjedjen ’s a’ hátulsó lábak felé kissé csapinósan menjen. Az ököristálónak is legalább 8 lábnyi magasnak ’s minden külön helynek 4 lábnyi szélesnek kell lenni. Fényes napvilág minden állat egészségének fentartására bizonyosan sokat használ, azért az istálóablakoknak soha sem kellene apróknak lenniek; jól záruljanak, hogy télben mérsékleti istá- lómeleget tartsanak, de soha se alkottassanak úgy, hogy a’ fénysugarak az állatoknak egyenesen szemeikbe süssenek. Nyárban nagy gőzölgés elhárítása végett üvegkarikák helyett az úgynevezett szúnyoghálók igen ajánlhatók. A’juhaklaknak legalább 12 lábnyi (2 ölnyi) magasaknak, ’s a’ bennük tartandó juhok számához képest elég téréseknek kell lenniek, úgy, hogy minden darabra mintegy 2% vagy 3 lábnyi hosszú s ugyan annyi szélességű (azaz ölnyi) hely számitassék. Az ablakok a fal közepe táján , földszintől mintegy 1 ölnyi magasra épitessenek ’s télben jól záruljanak. Ez aklokat igen melegen soha sem szabad tartani, mert ez, a’ már különben is természettől nyert bundája által védett juhnak sokkal ártalmasabb, mint a' mérsékleti hideg. Ha a’ takarmány az istálók padlásain tartatik, szorgalmasan kell vigyázni, hogy a’ padlásdeszkák jól egymásba eresztessenek , vagy még sárral is betapasztassanak, mivel másként a felszálló istálógőz a’ takarmány közé vegyülvén, azt megrontja, ’s a’ marhának csömörletessé és ártalmassá teszi. 3 §. A’ szabad- és istdlóbeli abrakolásról. a) Legelőkről és marliajárásokról. A’ legelő csak olly vidékeken szolgálhat leginkább az állatok egyedüli étetésére, hol nagyobb jövedelem tekintetéből a’ marhatenyésztést elébb kell tenni a szántásvetésnél, p. o. hegyes tartományokban; de másutt, jól rendezett gazdaságoknál méltán hagynak csak annyi tért legelőül , mennyi a’ többnyire istálóban tartott állatok elégséges testi mozgására ’s párosodá- sára épen szükséges. Hol azonban a’ legelők az állatok tökéleies jolíartá- sára szolgálnak ’s ezek a’ jobb évszak nagyobb részét azokon tölteni kénytelenek , ott ezen térek minenuisége nagy fontosságú az állatok egészségére nézve. Átaláníogva a’ legelő a’ barmok számához képest elég nagy ’s a’ helységtől ne igen távol legyen; továbbá tisztán tartassák ’s jól elkészítessék , azaz : először ugyan tavaszszal, mielőtt a fű kihajtana, száraz gyeptől, tövistől és kórotol, azután pedig esztendőt által gyakrabban a’ ganajtól meg- tisztitassék; álló vizeket , posványokat és tavakat le kell csapolni ’s kiszárítani , különösen pedig arra ügyelni, hogy a’ földnek felporhanyózása ’s
