Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
XI maghintés által ismét jó füvek teremjenek. Végtére minden legelőn kellene lenni árnyékos fáknak is, védelmiil a’ nyári hőség és véletlen égiháboru ellen , ’s szükség, hogy vagy tiszta foiyóvize vagy megkívántaié válukkal ellátott kutjai legyenek. Lólegelőknek legjobbak a’ merséklett szárazságu, cserjés halmok, mellyeken magas szárú, édes fű terem, ’s közelükben jó viz talál tátik. Az illy dombos helyek különösen elősegélik a’ csikók lábainak ’s kör, meinek kiképződését is. Szarvas marhák legelőjének leginkább alkalmasak a’ hegyek ’s ala- csonabb havasok közti pázsitos lejtők; ellenben minden lapályos és mocsá- ros, söppedékes és sásas helyek, mint fölöttébb ártalmasak, szorgosan keriilendők. A’ réten legeltetés késő öszszel inkább csak mozgására , mint joltartására szolgál a’ baromnak ; ’s az esztendőnek ezen szakában az ugaron és tarlón legeltetés is csak ritkán ér többet. Az erdei legeltetés, kivévo a’ világos és magas fűvű helyeket, inkább káros, mint hasznos. Juhoknak is legjobb a’ dombos, száraz legelő; ellenben a’ vizenyős mindenkor veszedelmes Nemesitett juhoknak különösen az apró , lágy és fűszeres gyeppel benőtt halmok alkalmasak; a közönségeseknek inkább magas és durva füvű legelő kell, azonban minden ingoványos és kesernyés hely ártalmas. Minthogy az őszi vetéseken csak száraz fagyban lehet legeltetni, vigyázni kell, hogy a’ vetés dérrel vagy szinte hóval lcdett ne legyen, mert ez a’ juhoknak gyakorta káros. 6) A’ marhának istálóbani etetéséről és itatásáról. A’ házibaromnak megtartására első szükség az eledel és ital. De gyarapodása épen ügy az eledel kellő mennyiségétől és minőségétől, mint azon meghatározott rendtől függ, melly szerint ez kiszolgáltatik. Lovaknak a’ gabonanemek közt legjobb abrak a’ zab , ha tiszta, jól kiszáradt és szagtalan; árpa és hüvelyes veternények tapasztalás szerint sokkal kevésbbé sikeresek; jó, tiszta, nem ázott széna a’ zab után legjobb mellékeleddel, de magában elegendő táplálékot nem ad; uj széna, mint tudva van, szélszorulást, köldökcsömört ’s más bajokat okoz. Ugyan ez következik a' szokatlan ’s igen gyakori zöld fii-étetéstől is, mi általában nem igen tápláló , de legkevésbbé kell megengedni a' lóhere-földeken legeltetést; a’ darált abrak is igen káros lehet, kivált ha nagy mértékben adatik. A’ viz mind a háromszori étetés után hüves és tiszta, de télben ne igen hideg, hane/i ha lehet, kissé langyos legyen. Szarvas marhának jászlon tartására legjobb nyárban a’ száraz takarmányt (szénát, lóherét, szalmát) zölddel egyesíteni. A’ természetes vagy mesterkélt réten termett zöld takarmány elébb árnyékban kevéssé szikkadjon, ’s a’marhának soha se nagymennyiségben, hanem apró részletekre osztva adassék. Nedves időben tanácsosabb volna semmi zöld takarmányt be nem hozni. Fris gyökerek, vagy bötykös nyövénvek, miilyen a’ burgonya és répa, mindenkor csak összevágott takarmánynyal keverve, vagy azzal felváltva adassanak a’ marhának , de egyedül magokban soha ne forditassanak táplálékra , hogy ez utóbbi által a’ nagy gyomor vagy böndö is elegendökép kiterjesztessék. Az ital mérsékleti hüves legyen ’s déli étetés előtt adassék ; zöld takarmányra hamar itatni soha sem kell. Meleg italok , főtt levek , moslékok szaporítják a’ tejet, de igen forrón soha nem adandók, és mindig csak más mellékeledelekkel vegyest. Ha ezek kissé kelletinél tovább állottak, könnyen forrásba mennek által s a' marhának hamar ártalmasak lesznek.
