Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/1 (Budae, 1853)
Regimen Francisci I. imperatoris ac regis
864 hét esztendős siket és néma Leányka, olly soká, és olly igen elektriz áltatott, míg az egyéb aránt-is gyenge inai egészszen el-romlottak. Több szomorú példáink—is vágynak, a’ nyelvnek és ezeknek kötölékjei l’elmetéltetések miatt. Az illyen kínzások által egészszen tehetetlenekké tétetnek az egyéb aránt-is szerentsétlen Siketek és Némák. A’ bölts, és jeles tapasztaláséi Orvos az okait nyomozgaltya a’ Siket és Némaságnak; és ezeknek vagy eloszlatására , vagy meg-kissebbítésére jól intézett eszközöket fog-kimutatni. A’ természetes fogyatkozáson kívül , még más illetlenségekre, bosz- szantásokra-is ki vágynak téve a’ Siketek és Némák, mellyeket itten helyesen lehet illetni. Kedvetlen dolog, ha valaki az emberi fogyatkozásból tréfát indít. Minden, valaki tsak magát ennyire el-fe- Iejti, ki-rekesztödhetik a’ jó erköltsü, ’s szelíd emberek közzül: azért miért nevethetné-ki valaki azt az embert, a’ ki meg-betsüllésre, és szeretetre méltó és a’ kit az Isten a’ közönséges szánakozásnak tárgyává tett? „Ne szidd- nteg a’ Siketet, és a’ V a k e 1 e i- b e n e tégy akadályt, ’s f é 1 y a’ rósz tselekedettöl“ azt mondgya a’ Jehova a’ menynyei jelenésben.“ Igaz ugyan, hogy a’ siket nem hallya a’ szitkot, sem meg-gyaláztatá- sát, sem a’ vak nem láthattya az akadályt , mellyet valaki a’ szerentsétlen- nek eleibe vetett; de jól láttya az Isten mind a’ kettőt, és annak idejében példásan meg-fogja büntetni, mert szereti az igazságot, és az istentelenséget gyűlöli. Annyival inkább, mivel ö az el-hagyattattaknak Attya, és a’ szeren- tsétleneknek oltalma. Jaj annak az embernek, a’ ki ellen az Isten őket oltalmazza ! ezt pedig olly bizonyosan megteszi , mint bizonyos az ö Istensége. man ein wohlgebildetes siebenjähriges taubstummes Mädchen so lange und so stark eleclrisirt , bis ihre ohnehin schwachen Herren ganz zu Grunde gerichtet waren. Auch haben wir mehrere traurige Beyspiele von Zungenlösen und von Zerschneidung der Zungenbänder. Durch diese Marter werden die unglücklichen Taubstummen zur Erlernung der Tonsprache ganz untüchtig gemacht. Ein vernünftiger und erfahrner Arzt wird die Ursache der Taubstummheit untersuchen, und zu deren Hebung oder Minderung zweckmässige Mittel vorschlagen. Ausser dem natürlichen Gebrechen der Taubstummheit sind gehör- und sprachlose Menschen noch andern Misshandlungen ausgesetzt, welche zu rügen, uns hier der rechte Ort zu seyn scheint. Es ist lieblos , wenn man sich über ihre Gebrechlichkeit belustigt, und sie zum Gegenstände witziger Einfälle macht. Jeder, der sich so etwas erlaubt, ist kein guter sittlicher Mensch; denn dieser lacht nicht über Menschen, die einer ganz besondern Achtung und Liebe würdig sind, und die Gott zum allgemeinen Gegenstände des Erbarmens gemacht hat. Du sollst den Tauben nicht fluchen; du sollst vor den Blinden keinen Ans toss legen; du so list dich fürchten Böses zu thun. So spricht im Kamen Jehova’s die älteste Offenbarung. Der Taube hört den Fluch und den Schimpfnamen freylich nicht; auch sieht der Blinde nichts von der Falle, die der Schadenfrohe dem Unglücklichen legt: aber Gott sieht und betnerkt beydes, und wird dergleichen Frevel zu seiner Zeit hart ahnden und bestrafen. Denn er liebt Gerechtigkeit, und hasset gottloses Wesen. Ja er hat sich selbst zum Vater der Verlassenen und zum Beschützer aller Unglücklichen erklärt. Weh dem Menschen, wider welchen der grosse und starke Gott sie in Schutz nimmt! Und er thut es so
