Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/1 (Budae, 1853)
Regimen Francisci I. imperatoris ac regis
8G3 tározni, ámbár e’ tárgyra nézve elég sokat figyelmeztek. Ha valarnelly siketülve született, vagy gyermekségében meg-siketültt, némelly nagy hangokat meghall is, mind az által ez inég egy nyelvnek meg-ta- nulásáranemelengendö; minthogy tökél- letessen mindenféle hangokat meg nem hallhat. Az illyen ember mesterséges tanítás nélkül hasonlóképpen néma marad , és igy a’ nyelvnek nem tudása miatt tudatlan—is. A’ mi az érzékenységet illeti, el- söségjek van ebben a’ siketeknek, és némáknak , a’ halló emberek felett. Az ö érzékenységi inaik, olly gyengéde- dek, hogy néha kételkedni kell nem hallások felöl. Ha valarnelly kotsi zörög a’ ház előtt, az ablakhoz szaladnak, és nyilván ki-mutattyák, mi indítá fel fi- gyelmetességjeket ? Ha nagy szél támad, ha menydörög, vagy a’ kezekkel tapsolnak; ki tetszik nagy érzékeny- ségjek. Azért a’ mi közönséges jelünk, a’ Siketek és Némák hívására ez: ha lábbal egyszer vagy kétszer dobbantunk. Minekutánna a’ Siketségnek valóságos okát esmérjük, ki kell kerülni a’ siket és néma gyermekeknek veszedelmes orvoslását, az e 1 e k t r i z á 1 á s, vagy más fájdalmas, és kártékony me- télgetés által való kínzást. Az ilhen próbák által egyebet nem lehet tapasztalni, hanem a’ Siketek és Némák test, és elmebéli nagy mértékben lett elromlását. Mert még egy valóságos példánk sints, hogy valarnelly siketül született , idővel a’ maga hallását megnyerte volna. Természetes dolog, hogy az illy szomorú esetekben segedelmet keresünk; de nem tudatlan, hanem nagy tapasztalású Orvost kíván az illyen eset. Minél tudatlanabb a’ hamis vagy gyáva Orvos, annál vakmerőbb az orvoslásnak módgyában. Nem régiben egy szép viele Aufmerksamkeit auf diesen Gegenstand verwendet hat. Wenn auch ein Taubgehohrner, oder in seiner Jugend Taubgeicorde- ner einige starke Töne hört, so ist dieses zur Erlernung einer Sprache noch nicht hinlänglich , weil ihm die Feinheit des Gehörs zur richtigen Vernehmung aller Töne fehlt. Ein solcher Mensch bleibt ohne künstlichen Unterricht ebenfalls stumm, folglich auch aus Mangel der Sprache unwissend. In Rücksicht des Gefühls haben die Taubstummen einen Vorzug vor uns hörenden. Ihre Gefühlnerven sind so fein, dass man zuweilen an ihrer Gehörlosigkeit zweifelt. Fährt ein Wagen vorbey, so empfinden sic die Erschütterung desselben ; sie eilen an das Fenster, und geben deutlich zu erkennen, wodurch ihre Neugierde erregt wird. Wenn der Wind sich erhebt, wenn es donnert, bey dem Klatschen der Hände zeigt sich ihre reitzbare Empfindung. Daher ist unser gewöhnliches , wenn wir einen Taubstummen rufen, dass wir ein oder zweymahl mit dem Fusse stampfen. Da icir nun die echte Ursache der Stummheit kennen, so hüte man sich ja , taubstumme Kinder mit gefährlichen Kuren, mit Electrisiren und mit schmerzhatten und gefährlichen Operationen zu martern. Man richtet durch dergleichen Versuche iceilcr nichts aus, als das man die Gesundheit der Taubstummen und ihre Seelenkräfle im höchsten Grade verdirbt. Denn man kann bis jetzt noch kein bcslättigtes Bey spiel anführen, dass ein Taubgc- borner in spätem Jahren sein Gehör erlangt hätte. Es ist natürlich , dass wir in einem solchen traurigen Falle Hülfe suchen ; allein wir sollen uns an vernünftige Aerzte und nicht an Pfuscher wenden. Je unwissender der Quaksal- ber ist, desto dummdreister geht er zu Werke. Noch nicht vor langer Zeit hat
