Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Korányi Frigyes: Markusovszky Lajos
80 nézletének alapeszméje az emberiség fejlődési képessége és elő- haladó fejlődésre való destinatiója volt, fejlődésre testi és szellemi tekintetben, intellektuális, morális és esztétikai irányban. Gondolat- világában az emberiség úgy állott, mint egy egységes szervezet, melyben az egyes egyének vagy nemzetek, mint megannyi részek különböző életképességgel, tartóssággal, jelentőséggel és a desti- natio útján egymást felváltó kiegészítő kihatással bírnak. Ezen világnézlet azonban nála nem fajult fellengző kozmopolitizmussá, hanem észjárásának egészen gyakorlati iránya és a Magyarország történelméből, családi életéből és ifjúkori benyomásaiból kinőtt lángoló hazaszereteténél fogva odasarkalta, hogy a maga körében, a maga hazájában mozdítsa elő mindazon tulajdonságok fejlődését, amelyek az embert nemessé, a nemzetet naggyá tehetik. Lényének ezen alapelemei vezették az emberek értékének mérlegelésében is és a finom megkülönböztetésben az egyes emberek jellemének lényeges és mellékes sajátságai között. Talán leg- szembeszökőbben nyilvánult ez a Balogh Kálmán iránti viszonyában; mikor Balogh kétkötetes physiologiáját rövid idővel tanársegédi idejének betöltése után megírta, volt főnöke; Czermák, egy levelében azt írta Markusovszkynak: „ich hätte nicht gedacht, dass Balogh einen so kurzen Entendarm hat, und so schnell entlehrt, was er gestern zu sich genommen hat“. Markusovszky midőn ezt nekem elmondta, hozzátette, azt feleltem Czermáknak: „würden Sie das Buch Balogh’s in deutscher Uebersetzung lesen, dann würden Sie, glaube ich, meine Meinung theilen, dass Balogh nicht nur einen thätigen Darm, sondern auch einen ausgezeichneten Magen besitzt, er isst zweimal so viel, wie gewöhnliche Menschen, verdaut alles gut, leidet nie an verdorbenen Magen und gedeiht dabei vortrefflich“. Balogh iránti rokonszenvének foka fényes próbát állott ki, midőn Pesten az általános kórtani tanszék betöltésének kérdése napirendre jutott. Többen voltunk, kik Balogh nagy munkaerejét a pesti egyetemnek akarván megnyerni, a tanszéket Baloghgal óhajtottuk betölteni, ez azonban még némely leghívebb elvrokonainknál is nagy nehézségbe ütközött és még egy olyan tudománytisztelő és meleglelkű férfiú is, mint Wagner János, vonakodott befolyását érvényesíteni Balogh Kálmán érdekében, akinek a szigorú konvenienciáktól elütő ruházkodása, nehézkes beszéde és mozdulatai, néha szilajságig menő vidámsága és némely a pathologiába vágó irodalmi művei a formák korrektségét és kategorikus igazságokat magasra becsülő, minden zajtól és feltűnéstől idegenkedő Wagnerben ellenszenvet keltettek. Markusovszky fáradhatatlan volt a Balogh felőli vélemények helyreigazításában és különösen a nagytekintélyű Wagner megnyerésére sem időt, sem fáradságot nem kímélt. Hirschler Ignác és magam is közrehatottunk ebben s midőn nála egyízben együttesen találkoztunk, sikerült őt meggyőzni Balogh physiologiai és experimentális képzettsége felől, óriási munkakedvéről, arany- tiszta jelleméről és arról, hogy Baloghnak általa leginkább difficultált cikkei a pachymeningitisről nagyrészt ezen patho- logiai fejezet akkori kezdetleges fejlődését tükrözik. Ekkor Wagner, mint végső ellenvetést, Balogh külső megjelenési módját és modorát hozta fel és azon aggodalmát fejezte ki, hogy fölvétele a tanári testületbe ott egy nyugtalan, zavaró elemet képezne.
