Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Korányi Frigyes: Markusovszky Lajos
81 Markusovszky, aki humoros ötletekkel mindig készen állott, mosolyogva e szavakkal lépett az agglegény Wagnerhez: „Kedves barátom, ha feleséget akarnál választani, akkor én neked egy olyan mozgékony lényt, mint Balogh Kálmán, igazán nem ajánlanék, de miután nem háztartásodat osztod meg vele, a tanári testületben pedig elég nyakravalós ember lesz, aki fékezi, ha szilajkodik: azért én neked nyugodtan ajánlom Balogh Kálmánt.“ A tréfának megvolt a hatása. Wagner meg volt nyerve s nem sokkal utána Balogh felterjesztetett a tanszékre, amelyen neki teljesen sikerült Wagner barátságát és becsülését megnyerni. A tudományos erők felismerésére és megszerzésére minden más tért és alkalmat is felhasznált Markusovszky. Ha az Orvosi Hetilap által egy olyan forum publicumot teremtett, amelyen mindenki megjelenhetett, aki az orvosi nyilvánosság elé viendő gondolattal vagy tudományos adattal rendelkezett, viszont létrehozott egy másik tért, amelyen a formák által nem korlátozott, feszélye- zetlen társalgásban érintkezett azoknak szűkebb körével, különösen a fiatal orvosi nemzedék azon tagjaival, akikben irány- és eszmerokonságot ismert fel s akik a jövő hivatott munkásaivá lenni Ígérkeztek. A szabad érintkezés ezen terét egy hetenkint — rendesen szombaton — tartott vacsora képezte. Az így összealakult társaság, a vendéglői terem nevéről, amely találkozási helyül szolgált, egyszerűen előbb Mihalek-, később Marschal-társaság nevét viselte. Itt az írói, tanári, akadémiai és egyéb cothurnusok nélkül jelentek meg a vacsorázok, kényelmes szellemi pongyolában, kinek- kinek természet, megszokás, képesség és szellemi irányzat által megállapított belső lénye került felszínre, a napi feladatoktól fáradtak pihentek és ha tetszett hallgattak, az élcesek elmésked- tek, az élmények és hirek kicseréltettek, azután sorra kerültek a gondolatok s csakhamar felmerült egy-egy tudományos kérdés, melynek különböző oldalai találtak reprezentánsokra, vagy egy- egy eszme, amely közérdekű volt. Többnyire Markusovszky maga szolgáltatott ilyet, néha egy váratlan ötlet alakjában, többször egy készületben lévő, vagy már kész, kis vagy nagy horderejű, vagy valamely aktuális kérdés alakjában. Gondolatai mindig tiszták, kifejtései mindig rövidek, hangja halk, modora mindig kedélyes volt. A modorosság ezen társaságban mindig lefoszlott még azokról is, akiknek reá talán lett volna hajlamuk, s ha nem foszlott le magától, lehámozta Fodor József elmés, Balogh Kálmánnak caustikus egy-egy megjegyzése, s ha nem is állott a falra írva, de a terem levegőjében lengett a „hony sóit qui mal y pense“. El lehet képzelni azon bensőséges viszonyt, amely idő haladtával a társaság tagjai közt kifejlődött és el lehet képzelni, mennyire előmozdította Markusovszky éles és éber elméjének a betekintést azok képességeinek, cselekvésének és cselekvési motívumainak mélyébe, akiknek összehatására utalva volt nyilvános pályáján. Hogy ezen társas érintkezés közben conniventiák mégsem kaptak lábra sohasem, annak kulcsa elsősorban a tagok kiforrott gondolkodásában és önérzetes jellemében feküdt, amely nem egyszer nyilvánult abban, hogy ott, ahol kellett, meggyőződésüket egymással szemben is élesen megvédtek és érvényesítették; azontúl pedig Markusovszky egyenes, nyílt jellemében és megvesztegetAz orvosi tudomány magyar mesterei. 6
