Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Jendrássik Jenő: Balassa János

50

személyben, s ha öt méltán „szakjában messze földig páratlannak“ nevezzük, tehetjük azt nemcsak mert ő mint nagy sebész és elsőrendű műtő abban oly kiválóan tündöklött, hanem még azért is, mert birtokában tartva az orvosi tudomány összeségét, annak minden eszközével rendelkezett és egymagában egyesített annyiféle képességet, mint amennyit máskor egyesekben csak külön- külön szoktunk találni.

Régi mondás szerint, költőnek születni kell. De áll ez, sőt talán még nagyobb mérvben, az orvosi és minden oly hivatásra nézve, melyhez nemcsak kiváló tehetség a szellemi működés bizonyos irányában kívántatik meg, hanem úgy az ész, mint a jellem és hajlam részéről is megfelelő tulajdonok szerencsés összecsopor- tosulása, melyek összesége adja csak meg a hivatottság azon fokát, melyen valaki hivatásában kedvező körülmények közt naggyá válhat; ily egyezményes tulajdonok hiányában ellenben, bár legyenek azok egymagukban még oly kitűnők, egyik a másikának állva útját, egymás hatását hiúsítják meg és ki félreismerve önmagát, tévedett hivatása megválasztásában, az előbb-utóbb mint pályavesztett elmarad.

Hogy ez értelemben Balassa született orvos volt és hivatását helyesen választá meg, azt tanúsítja a magaslat, melyre abban eljutott.

Ámde feltenni azt, hogy a pályáját választó ifjú már oly beható önismerettel bírjon, minő minden későbbi ellentétnek kirekesztésére saját jelleméből fejlődő hajlamok és a hivatásból folyó kötelezettségek közt megkívántatnék, annál kevésbbé lehet, mert nemcsak a jellem hajlamai fejlődésük közben az élet viszontagságos befolyása alatt megváltoznak, előtérbe lépnek olyanok, melyek az ifjúban csak szunnyadoztak, míg mások visszafejlődnek, hanem még a szellemi működés is megváltoztatja nem ritkán irányát, midőn egyes kérdések megoldásával foglalkozva, új látókör nyílik meg előtte, mely azt elidegenítve a régitől, legyőzhetlenül készteti ezután új ösvényen haladni. Azért az ifjút is, midőn magát bizonyos pályára elhatározza, inkább szellemi képessége és jelleme nyilatkozó többé-kevésbbé élénk vágy és sejtelem, inkább önérzet indítja, mintsem tisztánlátó és szigorúan mérlegező önbírálat vezérli.

S minő volt az indító, vágyódó, sejtelmes önérzet az ifjú Balassa lelkében, mely a reá, de nem kevésbbé nemzetére nézve is oly szerencsés csillagzatnak befolyása alatt őt az orvosi pályára elvezette? melyek voltak a belső és külső tényezők, melyek közt az benne fakadott?

Inkább csak sejtelem az, mit részemről válaszul e kérdésre adhatok, mely Balassa életfolyamának átkutatásánál, az oly nagy sikerrel befejezett hivatásának kiinduló pontján önként fölmerül.

Balassa János hat testvér közül második szülött volt, mellyel Balassa János evangélikus lelkészt neje, Kucsán Terézia Sz.-Lőrin- cen Tolna megyében 1814. május hó 5-én megajándékozá. A szentlőrinci algimnáziumon megkezdett tanulmányait Sopronban és később három éven át a pozsonyi ev. lyceumon folytatva, ugyanitt 1882-ben végzé be. Kitűnő előmenetelét valamennyi tantárgyban, jelesen a matematikai és természettudományiakban is, fennmaradt iskolai bizonyítványai tanúsítják.