Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Jendrássik Jenő: Balassa János
51 De ez egymaga még nem elégséges bizonyíték arra, hogy benne már élete ezen szakaszában a természettudományok iránt kiváló hajlam nyilvánult volna. Sőt ha visszaemlékezünk az akkori gimnáziumi és lyoeumi tanrendszerre, azt még kevésbbé mint a jelen rendszert tekinthetjük alkalmasnak arra, hogy az elmefejlődésnek oly irányt adjon, mely egyedül képes kedvet és képességet a természettudományok művelésére ébreszteni. Mert noha azon tanrendszer a természettudományi tanokra is kiterjedt, mégis nemcsak a legelementárisabb vázlatára szorítkozott, de azoknál is, úgy mint a tárgyuknál fogva elvontabb és még inkább előtérbe állított többi tudományoknál, oly módszert követett, mely ellentétben az elmetehetségek természetesen előhaladó rendszerinti fejlődésével, a helyett, hogy előbb helyes érzéki felfogás alapján szabatos képzeletek alkotására szoktatta volna az elmét, ez előzetes működést nagyobbára mellőzve, inkább általános fogalmakból vette kiindulását; de midőn így fogalom és ítélet alkotására az elmének szavakat szolgáltatott, melyek fel nem fogott értelmét alig pótolta csak ködös képzelgés is, azokkal nagyobbára csak az emlékezetet fárasztó ki idő előtt és elejtve az érzéki felfogásban a természettől nyújtott vezérfonalat az elme fejlesztésében, ezt inkább elidegenítette azon józan és szigorú eszmelánoolat követésétől, mely folyton a valónak ellenőrizete alá helyezve, a természettudományok művelésének kiindulásánál már nélkülözhetetlen. Sőt ha kétségbe sem vonom, hogy bár ha az akkori tanrendszer általában nem is volt kedvező arra, hogy fiatal erőket a természettudományok számára hódítson és neveljen, mégis az egyes tanárok jobb belátása akkor is pótolhatta a tanrendszer hiányait, miután éppen a pozsonyi ev. lyceum részesült akkorában azon elismerésben, hogy jeles, a tanításra hivatott tanárokkal bír, melyek közül többeknek, mint pl. Kováts-Martini, Zsigmondi emlékét a még élő tanítványok ma is tiszteletben tartják. Még mindemellett is inkább vagyok hajlandó mindazon tényezők közt, melyek Balassa életpályája választásánál befolyással lehettek, a végelhatárzó indítót éppen az orvosi hivatásra azon későbbi jellemében is változatlanul fennmaradt, és őt mint embert, annyira ékesítő vonásában keresni, melynek megfogamzása és fakadása már zsenge korában éppen szüleinek oltalma és ápolása alatt vehette legjobban kezdetét. Atyja családdal áldott evangélikus lelkész volt, ki vallása igéit hirdetve, híveit szóval és példával tanító felebarátaikat szeretni és bajban és ínségben készségesen segélyükre lenni. Bajnak és ínségnek tanúja lenni pedig elég alkalom volt nyújtva az éber értelmű és rendkívül szelíd jellemű ifjúnak éppen a lelkész házánál, kit eréye, készszívűsége, tiszta jelleme miatt nemcsak hívei tisztelve szerettek, de kit az egész megye is mint a valódi lelkész példányát nagyrabecsült, kihez azért számosán fordultak bizalmuk szerint tanácsért, segélyért nemcsak lelki gyötrelmekben, hanem testi ínségben is. S itt ébredhetett elégszer az ifjú kebelben az érzés, mellyel a bú meghálálja a gyámolító részvétet, mely keserűségének könnyeit szárítani tudta; itt ébredhetett benne a vágy is felavatni magát oly pályái'a, melyen embertársainak javára élhessen közvetlenül. És atyja példájára pappá lett ő is. nem ugyan, hogy szóval hirdesse: „Szeresd felebarátodat és tégy 4*
