Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Bevezetés
37 és gégebetegek ellátására külön rendelő .szakorvosoknak nyújtott alkalmat. Végre a valláskényszer is engedni volt kénytelen a maga merevségéből és ekkor — 1861-ben — magántanárrá képesítette magát, majd rendkívüli tanár lett és végül az orvosi karnak és az egyetemi tanácsnak azon ajánlatára, hogy „érdemeihez méltó előléptetésben“ részesüljön, nyilvános rendes tanárnak neveztetett ki, dacára annak, hogy szakmája rendszeresített tanszékkel nem bírt. Ezzel a gyermekgyógyászat rendes tanszéki jelleget az egész kontinensen nálunk nyert először. Értékes tagja volt az Országos Közegészségi Tanácsnak. Tudományos működése elismeréséül az orvosegyesület elnöke lett és e székben is buzgósága és még a legfiatalabb tagok iránt is tanúsított előzékenysége miatt köztiszteletnek örvendett. Dacára annak, hogy időközben újabb helyiségeket is csatoltak a régiekhez, az egyre növekvő forgalom számára az ősz-utcai kedélyes ház napról-napra szőkébbnek és elégtelennek bizonyult. De id. Bókay, aki a tudomány haladásával szorosan lépést tartva, betegei érdekében a hygienés követelményeknek is mindenben meg akart felelni, mindkét okból egy a modern követeléseknek mindenben megfelelő új kórház eszméjét kezdte táplálni és ezentúl ennek a tervnek részletes megállapítása és végrehajtása, képezte lelkének belső gondjait. Korára cáfoló energiával és szívós kitartással sikerült neki ezt a kedvenc eszméjét megvalósítani, létesítette és egy hálás utókornak hagyta a Stefánia szegénygyermek-lkórházat, ezt a mintaintézetet, amelynek igaz, hogy időelőtti halála miatt sokáig nem örvendhetett, amely azonban továbbra is az ő dicsőségéről tesz tanúságot, mert féltékenyen őrzik és ápolják benne azt a nemes emberbaráti és tudományos tradíciót, amelynek ő egész életét szentelte. Mert féltékeny volt ő az intézetére maga is; még pálj első idejében, mikor a kórház folyton anyagi nehézsé, küzdött és néha válságos helyzetbe is jutott, többféle sza terv merült fel és a többi között nem egyszer az intézet^ mosításának terve; id. Bókay ezt mindig a leghatározottabJjíín ellenezte és inkább a körülményesebb utak és módok nehé^c ségeit egymaga vállalta, csakhogy ezt elkerülje; amikor pedig rendes tanárrá kinevezték, akkor is természetesen a tanítás el a: *3
