Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Bevezetés
38 céljaira bocsátotta a beteganyagot, de minden lényegbeli kapcsolat nélkül, úgy hogy kórházának függetlenségét és egyletének autonómiáját még ebben a kapcsolatban is meg tudta óvni. Mint Ibsen Solness mesterének a maga építette háza volt a veszte, úgy id. Bókaynak is ez okozta halálát; mikor új kórházát a t. főorvosnak bemutatta, az udvaron elcsúszva, elesett és oly súlyosan megsérült, hogy ennek folytán hosszú kínlódás után kiszenvedett, túlkorán a magyar gyermekgyógyászatra és a magyar gyermekekre. Olyan országban, mint a miénk, ahol a bölcső olyan közel áll a koporsóhoz, hogy nem ritkán mind a kettőt ugyanabból a fatörzsből faragják, ott a gyermekgyógyászatnak — és az ennek talaján felsarjadzott minden szociál-hygiénés és humanitárius intézménynek — kétszeres, jelentősége van, hiszen a jövőnek nemzeti ereje függ attól, hogy azt a fontos szakmát a tudományosságnak milyen színvonalán művelik; id. Bókaynak köszönjük, hogy ezt a színvonalat elértük és hogy az általa nevelt iskola a jövőben is ezen a színvonalon fogja tartani. „Egy nemzetnek legcsodásabb gazdagsága sem éri fel elveszőleg csekély értékét sem annak az értéknek, melyet gyermekei számában bír“, hogy pedig ezeknek minél nagyobb számát a pusztulástól meg tudjuk ma menteni, az id. Bókay halhatatlan érdeme. Halhatatlan — mert nem halt meg az, akinek emléke egy nemzet hálás szívében él. A görögök minden levelüket azzal kezdték, hogy: úraive, a rómaiaknál pedig minden levél utolsó szava az volt, hogy: salve. Vagyis mindenki hosszú életű és egy hosszú életen keresztül egészséges akar lenni. Sajátságos, hogy az ember ebből a természetes ösztönből afféle veleszületett jogot formál és azt hiszi, hogy az egészség úgy magától jár neki, akár a levegő. A legkevesebb ember törődik azzal, hogy az egészséget ápolni lehet és kell és ezért voltak kénytelenek a hatóságok már a legrégibb idők óta törvényekkel és rendeletekkel az egészség védelméről gondoskodni, annyival is inkább, minthogy vannak ártalmak, amelyek az egyéni egészségügy körén kívül esnek, amelyekkel szemben az egyes ember tehetetlen és amelyek ellen küzdeni ilyenformán a hatóság kötelessége. Így keletkezett a közegészségügy, amely az egyes népeknél a műveltség foka szerint fejlődött és amely viszont vissza
