Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Előszó

Magyarországnak aránylag sok talentumot nem a véletlen adott a múlt század második felében. Talentumok fölött fajtájában rejlő képességei szerint minden nemzet minden időben rendelkezik. Érvényesülnek, hivatásukat betöltik, vagy háttérben maradnak, életüknek nvomavész, aszerint, amint tehetségük, karakterük, gondolkozásuknak természetadta iránya, amelyet csak elősegíteni, vagy elsorvasztani lehet, de megváltoztatni nem, az idők szellemének megfelel, attól idegen marad, vagy azzal ellentétbe jut. Nemzetek életében a történelmi erők változó befolyása alatt váltakoznak az emelkedés és hanyatlás korszakai. A tömegpszichológiának e váltakozásokkal karöltve járó fordulatait mi sem jellemzi jobban, mint azoknak egyénisége, akiket felszínre hoznak. Azért egy- egy kor vezető embereinek életrajzgyüjteménye több mint emberek, emberi sorsok, alkotások emlékének megőrzése. Az egy kornak tömegpszichológiáját világítja meg. Hiszen azoknak sikerei, akikről szól, annak a szellemnek illusztrációi, amely számukra a tett föltételeit megadta. Történetünknek rövid, de termékeny korszaka nyilt meg az abszolutizmus megingásakor. A fejlődést, amelyet megindított, elvágta a világháború. Egyik szerencsétlenségből a másikba jutva új idők küszöbéig ért el történetünk. Mi az, amit megérlelni fog, attól függ, hogy egyik szélsőségből a másikba támolvgó nemzetünk, megnyugodva, milyen irányt fog huzamosabban követni. Ez fogja eldönteni, kik, milyenek lesznek azok az emberek, akik Magyarországot újraépítik. Jövendőjére ők fogják rányomni egyéniségük bélyegét. Üj időkben új emberek, új módszerek kellenek. De az újak tanulhatnak a régiektől. A kultúra minden része, ha nem is egyformán, de párhuzamosan halad, s a haladás általános iránya, az, ami benne lényeges, minden részében felismerhető. Orvosi kultúránk fejlődése a többivel egyenértékű módon illeszkedett bele az

1*