Diószegi Sámuel: Orvosi füvész könyv, mint a' magyar füvész könyv' praktika része (1813)
Előljáró beszéd
IV Ott van ugyan majd minden Oskölák- bann, a’ tanulni való dolgok Laistromábann, r a’ Természet Históriája is: de áz nem egyéb annál, a* mi más Nemzetek szokásából mi reánk is elragadt, t. i. hogy a’ Tanuló képzelődéseit, múlassák a’ soha nem látott és nem is látandó, Természeti Dolgokonn való tsu- dálkozással; hogy a’ gyermek fudion beszedni az Elefántról, Tzethalról, a’ Kókós-dióról, Tzú- kornádról, a’ Borsot, a’ Kávét termő Tserje'k- ről ’s a’ t. Mikor osztánn ezekenn általesík a’ Tanúló: többé eszébe se jut a’ Természet Históriája; mert nem tudja, hogy az, nem valami széljel szórt, egyről másról való mendemonda. Beszéd, hanem Tudomány Rendbenn álló Alkotmány. Másod rendbéli bíázafiak, a5 kiknek ítéletek ebibe állott a’ Füvész Könyv, azok , a’ kik már az életre való készülésnek oskolájából kikelvénn, Hívatalokbann, Polgári egybeköt- tetésbenn vágynak, sőt nagyobb részent Fa- miliások is, de azért a’ Tudománybeli dolgokkal, és olvasással fel nem hagynak. Az Ifjúságot felváltó Em b e r k or, a’ Természet remii szerént, megszokta változtatni az ember gondolkozásának módját; és a’ tselekedetekbenn többé nem a’ gyönyörködés a’ fő rugó, mint az Ifjúságb.inn volt, hanem a’ haszon, és a’ gyönyörűséget is tsak a’ haszon teszi édessé. Azt lehet átaljábann mondani, hogy ebbenn az Idókorbann, nevénél fogva sem kívánja {az ember esmerni azt a’ Plántát, meljnek se kárát, se hasznát nem tudhatja. Mind az által ezen Ház alia k közzííl sokak* bann, a' Plántákkal való megesmerkedésnek gyöfelüljáró Beszéd.
