Diószegi Sámuel: Orvosi füvész könyv, mint a' magyar füvész könyv' praktika része (1813)

Előljáró beszéd

V

gyönyörködtető ereje, valamennyire kimutatta magát. Mert, némeljek, a’ kik előtt a’ Deák Botanica nem volt esmeretlen: ezt a’ Tudományt magyar nyelvenn, nagy Örömmel és kedvességgel vették ; a’ Füvész nyelv benn, és az új nemi nevekben» , nagy megelégedéseket és gyönyörködéseket találták. —- Mások igen szépnek taláivánn azt, a’ mit az élőbeszéd ígért, hogy az esmeretlen Füvet, a’ Könyvből meg lehet esmerni: Dilettánsokká lettek, még a’ szép Nemből,is; az az, kezekbe vé- vénn a’ Bévezetést, megolvasgatták, és abból a’ Tudomány kúltsára ráakadtak. — Mások i-.mét, szerettek volna ennek az esméretnek nyitjára jutni: de érzették, hogy arra már sem idejek, sem békességes tűrések nem lehet ; sajnállották hogy Ifjúságokbann arra utasítást nem vettek,

Aíaijáhann pedig ezen Hazánkfiai úgy ítéltekhogy a F üvész Könyvnek, soha se leszsz addig kedvessége és kelete; míg annak Praktika része, a’ Füvek hasznainak előadása , ki nem adódik. Úgy is lett; mert ez a’ munka, világra lett jövetele, utánn, harmadfél esztendőre, félre tétetett és elfelejtetett. De már ennek a’ Nemzet, az oka? Ingyen sem! ! Gondolóra kell vala venni azt is, hogy a* tsu- pa esméretbeii gyönyörködésnek útja, a’ Természetre nézve, a’ tanuló Ifjúság előtt, meg nints kinyílva; azt,is, hogy annak, kinyitására, az . a’ Könyv bizonyosann nem fog felve- vődhetni, mert még annak nints ideje; azt is, hogy ámbár magábann is eléggé gyönyörködtető a5 Plántákkal való. esmerkedés: tsakugyan igasságok van azoknak, a’ kik a’ haszon nélkül való gyönyörüséget, hamar elenyésző tsex 3 kélyElöljáró Beszédí.