Diószegi Sámuel: Orvosi füvész könyv, mint a' magyar füvész könyv' praktika része (1813)

Előljáró beszéd

vagy ha még botránkoztató mondások, vakmerő és betstelen beszédek is fordulnak elő benne: ekkor valóbann se a’ mások dítsérése, se az Auctor panaszolkodása soha rá nem vészen, hogy szeressem azt, a’ mit nem szerethetek.

A’ régibb^tske íróink, sokat tépelődtek a* Zoilusokkal, és igyekeztek azokat munkáiktól elhurítanii Ez a’ tűnődés szükségtelen! mert tnint az ártalmas bogaraknak, úgy a’gúnyoló és értetlenül tsúíoló Zoilusoknak idejek, hamar ki szokott telni, ’s a’ t; ’s azutánn a’ Könyvnek (ha érdemli) megjő a’ betse.

Mikor a’ Magyar Fűvész Könyv, Tudo- tnány formábann Világ eleibe jött, és mint különös Jelenség a’ maga nemébenn, várta minémü figyelmetességet fog magára vonni a* két Hazábann: két rendbeli Hazafiaknak ítélettételektől, és kedvektől volt kéntelen, felfüggeszteni szerentséjét j t. i. az Ifjak ét ól és a’Meglett emberekétől.

Kevés idő múlva pedig kitettzett, hogy a* Nemzetnek legszebb része és reménysége előtt, a’ Tanúló ne vendékek, és az Ifjak előtt, a’ Könyv szembe nem tűnt, és esmé- retlen maradt, mint ólján a’ meljet érteni nem lehet* Igen is! mert a’ Természet Históriájának kivált ez a’ Része, magyarúl és Tudomány formábann, sohol sem tanítódik a’ két Hazábann, holott az Ifjúi Kor, természet- tel gyönyörködik abbann a’ mi szép , haszonkeresés nélkül is, és ha volna a’ ki figyelmeztetné reá, repeső örömmel fogadná azt.

)( a ‘ Ott

Elöljáró Beszéd. tu