Diószegi Sámuel: Orvosi füvész könyv, mint a' magyar füvész könyv' praktika része (1813)

Előljáró beszéd

II

sok pedig arról nem úgy ítéltek. Vagy, meglehet hogy a’ Nemzet gondolkozása módjára nem figyelmezett, annak hajlandóságát, tettzését, ízlését nem esmérte; és osztán ahoz magát nem szabta; hanem a’ maga ízlését akarta a’ Nemzetre tukmálni. Meglehet az is, hogy a* baráttságos bíztatásoknak , levelezéseknek, és kivált a! maga hízelkedő képzelődéséinek többet hitt, és ezekenn többet épített, mint a’ mennyire oka lett volna. — Megeshetik az is, még pedig igen könnyenn, hogy nem vette gondolára , minémü kiterjedésű , "és az esmére- tekbenn hanyadánn van az a’ Publicum, a* meljnek számára ő írt. „ .

K Nemzet maga ’égy nagy Publicüm , Közönség,; de ez a’ nagy Publicum, nem 'sok matériát, és nem sok Könyvet fogád el, mint reá tartozót; hanem ennek a’ nagy Publicum- nak kebelébenn* igen sok apróbb Publicumok vágynak. Más a’Theologusoké, más a’ Juri- stáké, más a’ Természet barátié, más a' Poé- sist kedvellőké, más a’ Románbánn gyönyörködőké ’s a’ ti Ha már a’Könyvíró nem figyel- mez arra, hogy ezek közzül az apróbb Publicumok közzűi, meljiknek ? és egynek-é Vagy többnek is számára ír; nem tsuda ha niegtsalat- kozik reménységébenn.

Egy szóval: Én is, más is, minden ember személyszerént-, tagjai vagyunk a’ Publi- cumnak. Ha már nékem egy új Könyv kezembe akad^, és annak matériáját, tzélját, rendjét, kidolgozását mégkédvelleír»: megszcr- zem azt, és nem drágállom. De ha a’ Könyvnek matériája reám nézve sovány, és így nem nékem való; ha se Tudományt, se rendet, se tiszta magyarságot a’ Könyvbenn nem találok;

vagy

Elöljáró Beszéd1