Diószegi Sámuel: Orvosi füvész könyv, mint a' magyar füvész könyv' praktika része (1813)

Előljáró beszéd

Mikor a’ Könyvíró valamelj Munkát kinyomtattat, melj feiöl előre képzeli és reményű, hogy az kedvességet talál a’ Hazábann; az- utánn pedig kevés idő múlva látja, hogy as ö munkáját nem sokra betsűlik, és nem is igen ügyelnek reá: ha abbann az állapotbann elszégyenli magát, és megszomorodvánn panaszra fakad; vakmerő merészséggel, háládat- lanoknak nevezi Hazafijait; vádolja őket a* Tudományok, és a’ Közjó eránt való érzéketlenséggel, úgymint kik az érdemet sem meg- esmerni, sem beísülni nem tudják ’s at; az iljen panaszolkodása, és a’ Nemzetre való terhelő- dése a’ Könyvírónak, mindenkor igasságtalan, és a’ Hazát méltatlanúl sértegető rágalmazás. Mert ha az ő munkája kelletlen; annak soha se,m a’ Nemzet, hanem mindenkor ö maga' az oka.

Meglehet, hogy a’ Szerző a* maga szülöttjét, szépnek,‘ jónak, tökélletesnek hitte ; má)( sok

ELÖLJ AKt>Ti É SZED.