A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)
Beszéd melyet a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 119. évfordulója alkalmából 1899. évi május hó 13-án mondott Dr. Mihalkovics Géza
40 Mert az orvos-természettudományi szakmákban nem az elméleti előadások a lényegesebbek, ámbár ezeknek is nagy a jelentőségük, hanem sokkal fontosabbak a gyakorlatok, mert ott sajátítja el a hallgató azon kézi ügyességeket, melyekre az életbelépésnél folyton utalva van; ott győződik meg érzékeivel arról, a mit az elméleti előadáson csak kivonatban és futólag a tanáriéi hallott, talán meg sem értett jól; a gyakorlatokon győződik meg képességeiről és gyengeségeiről, s ilyenek megismerése esetében azoknak kiköszörülésére serkentetik; végül a gyakorlatokon van alkalma a tanszemólyzettel való személyes érintkezéssel buzdítást és munkálkodásra új impulzusokat nyerni. Mindezek igen fontos indokok arra, hogy a gyakorlatokra a tanár a legnagyobb buzgalmával befolyjon, s idejéből a mennyit csak lehet, ezeknek szentelje. De ezen idő nem lehet ugyanaz sok, vagy kevés dolgozó esetében; 10—15 dolgozó számára az útmutatások megadására elég lehet egy vagy másfél óra, de a hol 30—40 és több dolgozik, — pedig éppen a kötelezett gyakorlatokon, a későbbi működésre fontosabbakon van a nagyobb szám, — ott a tanár bármennyi időt szentel azoknak vezetésére, az még mindig inkább kevésnek, mint túlságosnak mondható. Megengedem, hogy a tanszemélyzet a tanár segítségére van, de a ki ebben az irányban csak valamelyes tapasztalatokkal bír, tudja jól, hogy feltéve, miszerint a tanszemélyzet begyakorlottsága és buzgósága sem hiányzik, annak távol sincs az a befolyása a dolgozóra, mint a tanárnak. Ennek lehetnek ugyan néha kicsinyes indokai is, pl. az iparkodás szigorlat vagy vizsga előtt a tanár által való észrevételre, de ilyenektől
