A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Beszéd melyet a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 119. évfordulója alkalmából 1899. évi május hó 13-án mondott Dr. Mihalkovics Géza

39

idő sem hosszabb, sem rövidebb, s a kötelességteljesítés mindkét esetben majdnem egyforma munkával jár. Ha a tanár hivatását átérzi, azon körülmény, hogy nagy hallgatóság mellett személyes tandíj esetében növekednének a jövedelmei, buzgóságára befolyással nincs; a kire pedig van, arról bátran mondható, hogy személyes tandíj esetében sem állana hivatásának magaslatán, mert tudásával kalmárkodik, a mi pedig a tudomány szabadságához nem méltó.

Azonban merőben másképen áll az ügy a gyakorlati oktatásnál, minők az orvos- és természettudományi karokon folynak. Igaz ugyan, hogy a tanár ezekre is megszabhatja az idejét, s azt bizonyos órákra terjesztheti csak ki, tekintet nélkül a dolgozók számára. De így a gyakorlati oktatás rosszúl lesz ellátva, mert oly gyakorlatok, melyeken 50 vagy több dolgozó vesz egyidőben részt, az ilyen számmal való rövid idejű foglalkozás tisztán illuzórius, hisz alig jut 1 — 2 perez egyre-egyre, máris letelt 1 vagy 2 óra, s a tanár a dolgozó-teremből távozik anélkül, hogy jelenlétének valami haszna volna.

Ezen hátrány bekövetkezhetőségét már mások is hangoztatták, s érvül hozták fel annak idején a személyes tandíj megtartására. Azonban az ellenkező állásponton levők azzal állottak elő, hogy a gyakorlatokat úgyis nagyobbára az adjunktusok, tanársegédek és gyakornokok vezetik; a tanár működése ott inkább csak felügyeleti természetű, s reá nagy terhet nem ró.

Megengedem, hogy azt így is el lehet végezni, s ez a tanárra kényelmesebb is, de meggyőződésem az, hogy a mely tanár a gyakorlati oktatást így látja el, az rosszul teljesíti kötelességét és működéséből az oktatásügyre rendkívüli kár háramlik.