A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Beszéd, melylyel a Budapesti Kir. Tudomány-Egyetem rektori székét elfoglalta Ponori Thewrewk Emil

88

PONORI THEWREWK EMIL

később milyen férfiúvá vált, azt egyesegyedül saját ösztönének és lelki erejének köszönhette.

Legszívesebben zenész akart volna lenni. Már fütyölése ritka zenei tehetségre vallott. Később any- nyira tökéletesítette magát benne, hogy finomízlésű zeneértők is gyönyörködve hallgatták. Már mint gyermek magától megtanult több hangszeren játszani. Mint férfi baráti körben nem egyszer hallatta Mozart- Beethoven-, Weber-féle compositiók után a maga hason- szellemű szerzeményeit.

Szülőföldjén nem lévén akkor még valamire való iskola, mint ifjú átment Bajorországba. Itt végezte testileg folyton nyomorogva, lelkileg folyton gyarapodva az augsburgi gymnasiumot s a müncheni egyetemet, a hol mint Thiersch és Spengel tanítványa nem száraz philo logusnak, hanem igazi humanistának képződött.

Mathematikával is foglalkozott. Élete vége felé azzal feledtette el hivatalos fáradalmait, hogy egy nehéz csillagászati problémát törekedett saját módja szerint megfejteni.

A mélyszerűt átkutatni, a titokszerüt kifürkészni, a finomságokat kilesni, a patak eredetéhez fölhatolm ez volt az ő természete, ez volt igazi öröme.

így lett aztán az összehasonlító nyelvészetnek egyik jeles búvára. Ő fedezte föl egyebek közt azt a törvényt, mely a tulaj donképeni alemann és sváb nyelvjárás közti határvonalat jelzi. így lett ő a legkülönbözőbb népek költészetében mutatkozó metrikai és rhythmikai sajátságoknak legalaposabb megfigyelője. Kár, hogy ebbeli tanulmányait soha sem ért reá rendszerbe foglalni.

Míg az egyetemen tanult s még utóbb is, magán- oktatással kereste kenyerét. Minden család, melybe