A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)
Az egyetem története. Beszéd melylyel Herczegh Mihály a Kir. Magyar Tudomány-egyetem prorectori méltóságáról lelépett 1899. évi október hó 1-én
szárnyával fölemelteti: álljon bár a Kárpát tetejére, kicsiny marad mégis. De a ki küzd, fárad, dolgozik és hazájának hasznos szolgálatokat tenni törekszik: ámbár a völgyek ölében ül, nagy az ülve is és nemes ember. Ilyen nagy és nemes ember volt a hazai tudományosság terén dr. Mihálkovics Géza is. Az emberszeretet, a hazaszeretet és szabadságszeretet irányozta minden eljárását, életműködését. Emberszeretete: a kölcsönös tisztelet, előzékenység, barátság, kölcsönös engedékenység és figyelmes bánásmódban nyilvánult úgy kartársai, mint az egyetemi ifjúság irányában. Hazaszeretete azt hangoztatta,, hogy ne csupán tudósok legyünk, de magyarok is; azt hangoztatta, hogy az egyetemnek nem csupán tudományos, hanem hazafias és nemzeti missiót is kell teljesíteni. Nemzeti ifjúságot kell teremteni, mert nemzetinek kell lenni a központnak, a mely körül minden forog. Az egyetemnek az a feladata, hogy neveljen, képezzen életrevaló és jellemes tudósokat és hazafias érzelmű olyan szakembereket, kiknek szive dobogni, lelke lángolni tud a tudományért, az idealizmusért, a szép, jó és nemes eszményért, legelső sorban pedig hazájáért és nemzetéért. Szabadságszeretete pedig azt hangoztatta, hogy a fejlődés és haladás szabadsága az, a miben az élet nyilvánul; különben bekövetkeznék a mozdulatlanság, a megkövesülés, a halál. Az emberiség haladása olyan, mint egy nagy folyam; ellenállhatlan ereje folyton előre tör, elnyelve a romokat és elpusztítva az útjában álló akadályokat. Erős meggyőződése volt, hogy az egyetemnek és a nemzeti tudománynak azok tesznek legnagyobb ZÁRBESZÉDE. 61
