A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)
Az egyetem története. Beszéd melylyel Herczegh Mihály a Kir. Magyar Tudomány-egyetem prorectori méltóságáról lelépett 1899. évi október hó 1-én
62 DR. HERCZEGH MIHÁLY szolgálatot, kik az egyetemi autonómiát és az egyetemi tanszabadságot hangoztatják. E két tényezőben látta ő az egyetem palládiumát, két sarokoszlopát és a hazai tudományos művelődés leghatalmasabb emeltyűjét, védbástyáját. E két tényező adja meg az egyetemnek azt a lehetőséget, hogy olyan tudósokat képezzen, kiknek eredeti individuális gondolkozásmódja és szellemvilága nemzeti egyéniségünket az idegen czivilizá- cziók által assimiláltatni nem engedi. Ily életelvekkel és gondolkozásmóddal, melyeket ifjúsága, férfi kora,, hivatali állása, hazafisága és egyetemi tanárkodása tekintetében, mint jellemzőket előadtam, dr. Mihálkovics Géza talán nagyobb ember is lehetett volna, ha az öndicsőítés mesterkedését értette és felhasználta volna. Ő azonban nem tudta fújni maga mellett a hírnév tárogatóját, nem tanulta meg a falragaszok, czég- táblák és kirakatok használatát s nem tudta verni a nagy dobot saját „ én “-j ének nagyobbítására. 0 ezt nyegleségnek, lelkiismeretlenségnek tartotta, mely magasztalólag, fenhangon beszéltet még a középsze- szerűen végzett munkáról is. Még azt sem kérte, a mi őt megillette. Csendes magaviseletü lévén, megbizott saját érdemeiben s inkább oda törekedett, hogy legyen, semmint- hogy látszassak képesnek hivatására. Ö még azon régi jó világ emberei közé tartozott, kik szigorú becsületesség, munkaszeretet, ügybuzgalom és a hivatásnak élés által akarták a köztiszteletet és elismerést kiérdemelni. Hangja sohasem volt nagyobb, mint a mennyire tette is fölért. Hasonló volt a visszavonuló értékhez, mely nem tolakodik előtérbe; inkább a világ szemére, belátására bízza.hogy az jöjjön reá maga.
