A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Az egyetem története. Beszéd melylyel Herczegh Mihály a Kir. Magyar Tudomány-egyetem prorectori méltóságáról lelépett 1899. évi október hó 1-én

62 DR. HERCZEGH MIHÁLY szolgálatot, kik az egyetemi autonómiát és az egyetemi tanszabadságot hangoztatják. E két tényezőben látta ő az egyetem palládiumát, két sarokoszlopát és a hazai tudományos művelődés leghatalmasabb emeltyűjét, védbástyáját. E két tényező adja meg az egyetemnek azt a lehetőséget, hogy olyan tudósokat képezzen, kiknek eredeti individuális gondolkozásmódja és szel­lemvilága nemzeti egyéniségünket az idegen czivilizá- cziók által assimiláltatni nem engedi. Ily életelvekkel és gondolkozásmóddal, melyeket ifjúsága, férfi kora,, hivatali állása, hazafisága és egye­temi tanárkodása tekintetében, mint jellemzőket elő­adtam, dr. Mihálkovics Géza talán nagyobb ember is lehetett volna, ha az öndicsőítés mesterkedését értette és felhasználta volna. Ő azonban nem tudta fújni maga mellett a hír­név tárogatóját, nem tanulta meg a falragaszok, czég- táblák és kirakatok használatát s nem tudta verni a nagy dobot saját „ én “-j ének nagyobbítására. 0 ezt nyegleségnek, lelkiismeretlenségnek tartotta, mely magasztalólag, fenhangon beszéltet még a középsze- szerűen végzett munkáról is. Még azt sem kérte, a mi őt megillette. Csendes magaviseletü lévén, megbizott saját érde­meiben s inkább oda törekedett, hogy legyen, semmint- hogy látszassak képesnek hivatására. Ö még azon régi jó világ emberei közé tartozott, kik szigorú becsületesség, munkaszeretet, ügybuzgalom és a hivatásnak élés által akarták a köztiszteletet és elismerést kiérdemelni. Hangja sohasem volt nagyobb, mint a mennyire tette is fölért. Hasonló volt a vissza­vonuló értékhez, mely nem tolakodik előtérbe; inkább a világ szemére, belátására bízza.hogy az jöjjön reá maga.

Next

/
Oldalképek
Tartalom