A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)
Az egyetem története. Beszéd melylyel Herczegh Mihály a Kir. Magyar Tudomány-egyetem prorectori méltóságáról lelépett 1899. évi október hó 1-én
60 DE. HEECZEGH MIHÁLY rövid az élet, örök a sír. S ő ezen örök sírtól, örök feledéstől akarta nevét megmenteni az örök életet, örök világosságot és örök dicsőséget teremtő munka izzasztó műhelyében. A tudomány vára igen magas, meredélyes és esuszamlós sziklatetőre van építve; ő ezt a várat nemcsak hogy megközelítette, nemcsak bevette, de tovább is építette és újabb szerelvényekkel fejlesztette, népesítette. A tudomány az ő kezében igazi nagy hatalom volt; nagy hatalom volt az ő szigorúan fegyelmezett észjárása, független gondolkozása, önálló buvárlata és birálata által. Igazi magyar tudós volt, az emberiség tudományával más nemzetek culturájával, gondolataival, eszméivel is táplálkozva; de azokat vakon soha nem utánozva, hanem mindenkor saját egyénisége szerint átidomítva, önállóan, öntudatosan feldolgozva. Sok ilyen tudóst adjon az Ég a mi hazánknak és akkor nemcsak a német, franczia. angol vagy amerikai tudományról lehet majd beszélni, hanem magyar tudományról is. Sok ilyen tudóst adjon az Ég a mi hazánknak s akkor majd mi is képesek leszünk a magunk számára önálló helyet foglalni az európai civilizátió világcsarnokában. A hol újra fog élni, újra fog virulni a mi nemzeti egyéniségünk tőzsgyökeres, ezeréves ősi fája — az általános ipar, tudomány és művészet nagy versenyének daczára is. De viruljon, nőjjön, terjeszkedjék is, mint az a mesés tubafa, melynek árnyaiból a legsebesebb futónak is hónapok kellenek, míg kiér. Mert csak az nemes és nagy, kit önerő vezet, s ha tettre kél ki, másra nem szorul. A ki magát más
