A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Az egyetem története. Beszéd melylyel Herczegh Mihály a Kir. Magyar Tudomány-egyetem prorectori méltóságáról lelépett 1899. évi október hó 1-én

DK. HERCZEGH MIHÁLY

anatómusát az idei nagy szünidő elején kisértük örök nyugalomra. A gyászszertartás az egyetemi templomban történt, a hazai és külföldi tudományos világ jelenlétében, Waldeyer Henrik a berlini egyetem rectora s én, mint prorector tartván eddigelé világiaknak szokatlan helyen, t. i. a templom főhajójában bucsúsztató beszédet. A temetőben dr. Klug Nándor décán emlékezett meg magas szárnyalást! igen szép beszéddel érdemeiről. Megemlítem, hogy a bécsi egyetem is képviselve volt Toldt prorector személyében.

Fejfájára, keresztfájára az van ráírva: Dr. Mihál - kovics Gréza született 1844-ben, meghalt 1899-ben. 55 éves korában.

Ezen 55 év, a serdülő gyermekkort kivéve, úgyszólván a folytonos és lelkes munka műhelyében tölt el. Már orvosnövendék korában több egyetemi pályadíjat nyert. Agyvelőfejlődésről Írott munkáját 1882-ben a magyar akadémia nagy jutalomdíjjával, „Általános boncztanát“ pedig az orvosegylet a Balassa- féle jutalommal tüntette ki. Az utóbbi két év alatt is folyton dolgozott és két hatalmas kötet látott tőle napvilágot: „Az emberboncztan“ tankönyve és a „Fejlődéstan“ kézikönyve. Tudományos működésének jutalmául a m. akadémia 1879-ben levelező, 1884-ben rendes tagjává választotta. Az orvosi karnak több éven át decánja és prodecánja volt.

Azon emberek közé tartozott, kiknek jelszava: „Nitor in adversum.“

Az volt az elve, hogy a siker a várakozás mesterségében áll. Türelem és kitartás még a vasat is aranynyá, még a csalánt is bársonynyá változtatja.

Az volt az elve, hogy a tűzpróbákat is keresztülélhetjük, a legnagyobb akadályokat is leteper53