A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)
Az egyetem története. Beszéd melylyel Herczegh Mihály a Kir. Magyar Tudomány-egyetem prorectori méltóságáról lelépett 1899. évi október hó 1-én
ZÁRHESZÉDE. 59 hetjük, lia bátran, férfiasán és tervszerűen állunk elébe. A magas hegyőröm is vakondtúrássá zsugorodik, ha elszánjuk magunkat arra, hogy átkelünk rajta. Nem egy ugrással nyerte el ő azon fokozatosan magasabb állásokat és kitüntetéseket, melyeket az ellenkező akadályok kereszttűzében egymásután kiküzdött magának. 0 a kemény sors iskolájában nevelkedett fel; abban az iskolában, a hol kitartást, komoly és szakadatlan munkásságot kell kifejteni, keserű tapasztalatokat, nehéz próbákat kell kiállani és győz- hetlennek látszó gátokkal kell megküzdeni annak, a ki nagy dolgot végezni, avagy csak valamire való eredményt, nevesebb sikert is aratni óhajt. Szokásos mondása volt, hogy az életboldogsághoz nem elég csupán a szórakozás, a munka is szükséges; annyira szükséges a munka, hogy azok, kik munka nélkül kivánnak élni, az unalom által végre is odakényszeríttetnek, hogy maguknak munkát teremtsenek. A munka az erények forrása, a vér balzsama, az élet sava, az életboldogság olajos korsója. A léleknek áldás a munka. A tétlen lélek önmagát emészti meg. Mind igaz! De azt nem vette figyelembe a megboldogult, hogy az örökös munka, az örökös hajsza, az örökös túlterhelése a léleknek, kifárasztja, teljesen kimeríti az idegeket; teljesen elpusztítja az embert, azt az embert, a ki kellő mértéket tartva, még sokáig lehetett volna hivatva hasznos szolgálatokat tenni önmagának is, családjának is, hazájának is. S ha a testi és szellemi erők ezen kifárasztásához azután jő egy erősebb vágás a sors vesszejétől — mindennek vége, az életapparátus nem működhetik többé. 0 mindezzel nem gondolt, mert azt tartotta:
